Nézőpont: Ilyen posvány

Nézőpont: Ilyen posvány
Májusban egy kicsit már minden más (mintha máskor nem lenne más minden…), minden kinyit, a zöld levelek, a virágok, de a strand, a színtér, utcára a kocsmaajtó, kirajzanak a vén diákok is, miközben a cserebogarak már szinte túl vannak rajta, napok óta kopognak esténként a kivilágított ablakokon, adjunk hálát, nem golyó vagy repesz, és még felvonulni sem kell. Rigófütty. Hajnalban, este. Fábián György írása.

Minden kinyit, és ez talán óvatos becslés szerint is jó. Vagy legalábbis annak tűnik. A világ azonban bezárulni látszik egy önmagába roskadó körpályára. Környezetpusztítás, persze, de jusson eszünkbe a belső környezet, a társas lét (is): golyóval, repesszel vagy akár anélkül egyre-másra erőszak hatja át, mely újraszüli önmagát. Fizikai szinten és stílusban. Bűn az utcán és odabent. Pökhendiség az egyik, szájhősködés a másik oldalon. A vége nem sejlik. A miénk talán sokkal inkább. És mi ebbe zöldülünk bele agyilag szép lassan, de biztosan.

Elhiheted: az ilyen posvány csak messziről szép… Ezt Ladó Gyula Lajos (azaz Tutajos) apja mondta a berekről. Mi is ezt gondolhatnánk most – a mi berkeinkről.

–  Fábián György –

 








hirdetés