Nézőpont: Hetente fesztivál

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: Molnár Péter
Amikor először éreztem egy cipő erőteljes érkezését a sarkamra, már tudtam, eddig tartott Lukács Laciék távoli fotózása, szerencsére már vége felé járt a Tankcsapda koncertje. Hamarjában összepakoltam, s már indultam, amikor a józannak semmiképpen nem nevezhető társaság kis híján letarolt egy összekapaszkodás utáni bizonytalan talajra érkezés előtt, csak a lábfejem találta el egyikőjük. Égerházi Péter írása.

Nem esett jól, de benne van a pakliban, tudtam, mire számíthatok, amikor elindultam a Campus Fesztiválra. Tudom azt is, mi vár egy futballmérkőzésen (az asszociáció fakadhat abból is, hogy a nagy kelet-magyarországi banzáj lassan összefonódott a Nagyerdei Stadionnal), de újabban érhetnek meglepetések is. Nem elég, hogy már-már nemzetbiztonsági kockázatként kezelik a szurkolók meccsre járását, fokozatosan azokat az ízeket is ki akarják ölni a szurkolói mentalitásból, ami annyira hozzátartozik ehhez a világhoz, mint a Campushoz a lerészegedés vagy a laza elterülés a földön. Amennyiben nem egészen világos, mit értek ez alatt, akkor érdemes egy gondolat erejéig eljátszani, hogy az utóbbi megnyilvánulások szigorú szankciókat vonnának maguk után a fesztiválokon. Rendészek járnának szondával a kezükben, és akinél jelentős elszíneződést mutat, már repül is kifelé a kapun, a rendezőknek meg pörög a bírság. Minden újabb eset miatt visszaesőknek számítanának. Ugye, milyen képtelen ötlet? Legalább annyira, mint a futballpályák színházzá változtatása.

– Égerházi Péter –








hirdetés