Halál – hír

Burai István
Burai István - © Fotó: Molnár Péter
Nem szeretünk vele szembenézni! Kisgyerekkorunktól úgy nevelődünk, hogy kerüljük a témát, hallani sem akarunk az elmúlásról. Ezért nem tudunk vele mit kezdeni, már rég nem ismerjük azokat a rituálékat, amelyekkel őseink helyretették a természetes körforgás legfájóbb részét is. Nincsenek már meg a szokásaink, amivel a világ rendjéhez illeszthető a szeretteink elvesztése. Égerházi Péter írása.

Ennek hiányában megpróbálunk a magunk módján „védekezni”. Lehet persze, egyedi eset az enyém, de akkor, azokban a pillanatokban nekem nem jutott más az eszembe. Hirtelen rádöbbentem, hogy rajtam áll vagy bukik, kinek mennyi felhőtlen, gyásztalan perc, óra pereghet le még az életéből édesapám halálhíre előtt. Mert csak velem közölték, hogy nincs többé. A többit meg oldjam meg én. Aki nem volt még ilyen helyzetben, nem értheti: egyszerűen nem bírtam telefonálni. Csak járkáltam fel-alá, és képtelen voltam felhívni a testvéreim, mert akkor – tudom, az ellenkezőjének a feltételezése butaság –, végérvényesen igazzá válik a hír. Addig, amíg csak én tudok róla, lehet, mindössze rossz álom, amiből jó lesz majd felébredni. Önkéntelenül is így védekeztem az igazság ellen. Mintha, amiről nem beszélünk, az nincs is. De akkor is van, úgyis és így is megmásíthatatlan a tény: egyvalaki megint elment. Nyugodj békében, Burai Pista!

– Égerházi Péter –



Újabb művészt vesztettünk, elhunyt Burai István

Információink szerint egy szlovákiai művésztelepen érte a halál.








hirdetés