Evilági parányok

Törékeny az emberi élet, illékony a földi létünk. Hipp-hopp eltelik az a hét-nyolc évtized, és máris a Sztüx túlpartján találjuk magunkat. Ahogy haladok életem vonalán, ez talán természetes, egyre többet jut eszembe, vajon mikor és milyen történés okán szakad meg létem fonala. Kovács Zsolt írása.

Merthogy példa van előttem számtalan, és kivételt erősítő néhány esettől eltekintve látom, a mi földi valónk egy aprócska játékszere a természetnek, olykor a társadalomnak, nem is beszélve azokról a távolságleküzdő alkalmatosságokról, amelyekre alkotóik és tulajdonosaik sok esetben oly büszkék. Joggal kérdezhetjük, vajon életben maradnánk-e egy jégesőben, hóviharban; vagy meg tudnánk-e élni saját tevékenységünkből, esetleg át tudnánk-e kelni egy hegyláncon, folyón? Ám mindezen már túl vagyunk, hiszen azt mondjuk, technikailag modern társadalomban élünk.

Itt leginkább másféle veszélyek vannak. Mégpedig önmagunk, illetve az általunk létrehozott monstrumok, szerkezetek, amelyeket életünk jobbá, biztonságosabbá, komfortosabbá tétele miatt alkottak meg találékony emberek. A legszörnyűbb az, amikor ezeket használva, azokon és azokban időnapelőtt kell átkelnünk a Sztüxön – szerintem.

– Kovács Zsolt –








hirdetés