Nézőpont: Egyetem

Hatalmas, méltóságteljes épület az őszi napsütésben játékra, futkározásra hívó parkban, kavicsba süllyedő gyerekcipőkkel a hét végi séta során. A szökőkutakon különös figurák, a bokrok előtt régen élt emberek szobrai, akikről a hat-nyolc éves gyermek még nem sokat tud, csak kibetűzi a talapzatra felrótt nevüket. A park mögötti ház ismeretlen világot rejt, felnőttek gyülekeznek a kapu előtt. Üveges Szilvia jegyzete.

Néhány évvel később – gimnazistaként – már néha feltárul az elegáns épület. AIDS-felvilágosítás az Audmaxban, sok más középiskolai osztállyal együtt. Nyelvvizsga. A díszudvar körül ücsörgő, beszélgető, könyveket, jegyzeteket lapozgató, nevetgélő hallgatók. Nevek az ajtókon. Meg az egyre erősödő érzés, hogy jó lenne… ha lehetne…

Nyílt nap, óriási tömeg az Audmaxban. Sokan pályáznak ide. Felvételi, írásban, szóban, izgalom, pontszámolgatás, aztán a megkönnyebbülés. Szeptembertől nap mint nap villamosozás a hatalmas, méltóságteljes épülethez. Szemináriumok, egyéniségek, tanulás, könyvtárazás, életre szóló barátságok, vizsgák, gyomorgörcs, bulik, fiatalság. Öt éven át. Vagy akár még tovább, mert nem könnyű elszakadni.

Menyasszony és vőlegény a parkban, az egyetemen diplomáztak nemrég. Nem véletlenül választották ezt a helyet a fotózás hátterének. Öt esztendő kacsint vissza rájuk, a többi kilencvenöt ölelésében.

Üveges Szilvia