Nézőpont: Cukrosüveg

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: archív
Olyan a kezem, mint egy szobafestőnek a munkanap végén, mire átválogatom a gyermekrajzokat. Ujjbegyeimet zsírkréta, tempera és pasztellkréta pora lepi különböző színekben. Hozzám tapad a megrajzolt elefánt szürkesége, a zsiráf barna foltjai, piroslok a szedéskor kisercenő cseresznyelé színét utánzó ceruzától, sárgállok a vidámparkra tűző, kacsintó naptól, és zöldellek a fagyizóhoz vezető rét dúsra filcezett friss füvétől. Horváth Borbála írása.

Nekem pigmentált porszemek ezek, amiket lemoshatok, de az élményeket átélő gyerekeknek egy életre az emlékezetébe ég a pillanat, amikor megkapta a vágyott kétkerekűt, csobbant a család a strandon, eljutott fagyizni. Vagy a kedvencem, ami semmibe sem kerül: „nekem az volt a meglepetés, hogy nagymama kis japán tyúkja három kiscsibét hozott elő” – olvasom egy mű hátoldalán. Bármi lehet élmény, ha közösen éljük át, és időt, figyelmet szentelünk neki. Ennyi a titok.

Így lehet az, hogy a beérkező rajzok egyikén sem szerepelt mobiltelefon, számítógépes játék, vérengzős sorozat, de még egy árva Facebook logó sem. Tisztelet a szülőknek, pedagógusoknak, nevelőknek, hogy megadták a lehetőséget egy jobb program választására és egy örök emlék születésére. Olyanra, mint a polcomon rózsaszínre fakult piros papírba csomagolt tokaji cukorsüveg. A gyerekek ünnepén osztogatott édességről jó ideig hittem, hogy elírt cukros üveg.

– Horváth Borbála –








hirdetés