Nézőpont: Boldogságunk forrásai

Kovács Zsolt
Kovács Zsolt
Természetesen autóval járok reggel dolgozni lakóhelyemről, Püspökladányból. Evidens, mert napközben bármikor dolgom akadhat a városban és a városon kívül, és saját járművel odajutni a legidőtakarékosabb. Kovács Zsolt jegyzete

Nem vagyok nagyétkű, ám ha megkívánok valamit, leugrom valamelyik boltba, és megveszem. Olykor étteremben ebédelek vagy vacsorázom. Moziba nem járok, színházba sem gyakran mostanában – persze együtt a családdal, öltönyben, ahogy illik. Társasházban lakom, nyilván minden komfort megvan, mert mostanában ilyen házakat építenek. Tévé, dévédé, cédé, rádió, automata mosógép és más háztartási gépek, no meg rengeteg könyv, zene, társasjáték. Gondolom, olvasóimnál sem lehet ez sokkal másként. Hiszen mindez hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Megszoktuk, természetes.

Kuliszék’, a Hajdúsámson környéki tanyák egyikén más a megszokott és a természetes. Leginkább gyalog vagy busszal közlekednek, ha egyáltalán menni kell valahová. Ha megéheznek, ahhoz nyúlnak, ami az éléskamrában van, ünnepnapokon pedig levágnak egy-egy csirkét vagy kacsát. Hetek telnek el, hogy elmennének a boltba – akkor is kenyeret, tejet és krumplit vásárolnak. Főzéshez, melegedéshez a sparheltbe gyújtanak be a nyáron gyűjtögetett és a kiegészítésként vásárolt fával. Mosógépet nemrégiben vásároltak, centrifugának pedig ott az erős kéz. A gyermekek ritkán kapnak új ruhát, leginkább egymástól öröklik. Mint ahogy a játékot is. Mindennek ellenére csak arra panaszkodnak, hogy nem tudtak kifizetni egy néhány tízezer forintos büntetést, ezért az apának azt le kell ülnie. Mondhatni, boldogok.

Nem tudom, hogyan boldogulnánk egymás világában. Tudnánk-e élni a Kuliszék életét, és Kuliszék otthon éreznék-e magukat a miénkben? Persze mást és mást szoktunk meg – mondhatjuk joggal. Ám arra mindenképpen rávilágít a tanyalakó család élete, hogy a boldogsághoz, elégedett élethez nem kell feltétlenül más, mint a szeretetteljes családi légkör, továbbá az adott élethelyzet elfogadása. Még egyszer mondom: elfogadása. Ez pedig nem egyenlő a beletörődéssel.

Kovács Zsolt








hirdetés