Nézőpont: Az én álomvasutam

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: Kovács Péter
Másod-, de lehet, inkább harmadosztályú állampolgárnak érzem magam, amikor vasúton közlekedem lakóhelyem, Püspökladány és a munkahelyem, Debrecen között. Kovács Zsolt írása.

Nem mellékvágány, nem „feketevonat”, nem a világvége, nem az utolsó személy ahol és amin utazom immár nap mint nap. Minden egyben lenne, hogy kényelmesen és komfortosan tegyem meg azt a kétszer közel ötven kilométert.

Persze kellett magamat elkapatni a főváros környéki vonatokon, de még inkább a Dunántúl Balatontól északra közlekedő szerelvényeken. Ahol nem tadam-tadamozik a kerék, hanem csak úgy suhan a pályán, tiszták a vasúti kocsik, még a WC is, aztán a menetrendet is valahogy pontosabban betartják. És persze kipróbáltam az osztrák vasutat is valamelyik évben. Na jó, elég az hozzá, hogy a fejem fölött lévő kijelzőn 203 km/h volt, no meg az, hogy hány perc még a következő állomás. Oké, nem vagyok elégedetlen, ekkora lépést nem lehet kívánni a hazai vasúttól.

Azt viszont igen, hogy tisztábbak legyenek a vagonok, az ablakokat le és fel lehessen húzni, az ajtók ne csapódjanak csak úgy maguktól ki, amikor a váltókon robog keresztül a szerelvény, a menetrendet pedig nem csak az „IC-éknek” kellene kínosan betartani, hanem az alacsonyabb rangú vonatoknak is. No de sebaj: megyénket is elérte a vasútipálya-modernizálás. Nem tudom, változik-e valami mindabból, amit az előbb felsoroltam.

– Kovács Zsolt –


Peronok és aluljárók épülnek
Püspökladány – A vonatközlekedés korszerűsítése elérte a vasútállomásokat megyénkben.