Valahol kettőnek a határán, amelyből az egyik még értékrendeket keres, kiválóságot feltételez és elveti a gagyit, a selejtet. De már itt van a másik, melyben mindez csak másodlagos a pénz, az anyagi forrás és a nagy hatalmú internet mögött. Vallom, hogy ez utóbbi tehet az értéktelen piedesztálra emeléséről. Ugyanakkor visszavonhatatlanul az életünk része lett, nagyban megkönnyítve mindennapjainkat. Számomra ugyan nem szimpatikus, de tudomásul kell venni, hogy a közösségi oldalak is olyan információ hordozóvá váltak, amelyek nélkül lemaradhatunk valamiről.
Tradicionális körülmények között ez szóba sem kerülhetne, de már nem azt a kort éljük. Így fordulhat elő, hogy az igényes olvasó számon kéri, ha kedvenc lapjában obszcén szavakat olvas. Avitt elvei szerint ilyennek nyomtatásban nem szabadna megjelenni. Szerintem sem, de akkor meg nem vagyok korhű, mert tetszik, nem tetszik mostanság már ilyen a világ. Mintahogyan a globalizáció korában minden nemzeti szárnypróbálgatás is csak avitt kísérlet, még ha nekünk tetszene is. Lehet hirdetni a magyar áruk elsőbbségét is, de akkor nem tisztességes dolog ugrani a hipermarket akciózására – bár lehet, ez is már csak egy az avitt elvek közül.