Nézőpont: A játék elszabadul

Akt.:
József Attila
József Attila
Egy mondat a poézisről, amelynek nem nagyon akar majd vége lenni…

…mármint a mondatnak, de reméljük, a múzsák szózatjának sem, ahogy a magyar költészet napja, hasonlóan a magyar kultúráéhoz, kezd egyhetes megmozdulássá terebélyesedni, József Attila születésnapja elindult – a) képzavar, b) nem képzavar, c) mindkettő, d) egyik sem –, elindult, mint Örkény telefonfülkéje, a nevezetes novellában, amelyet van, aki elsőéves középistaként oltári baromságnak tart, s van, aki azután is úgy marad, sebaj, nem vagyunk egyformák, akármennyire kényelmesebb úgy a vezetőknek, persze ez a hatalmasokat csöppet sem zavarja; elindultunk mi is, mentünk, mentünk, odaértünk, nem ott volt, Hofi után szabadon, vagy legalább úgy, mint Petri György verse, amely etikai mellékösvényre tévedt, és többé nem talált vissza, de legyen akárhogy, útvesztők ide vagy oda, állhatnak elő Szküllák, Kharübdiszek vagy csak rézf@$#ú baglyok, a játék megmarad, mint ahogy a költészet a nyelv sajátos belső játékossága, kísérjen életben, gondolkodásban is jótét mókára való hajlam, ne nagyon akarjon majd vége lenni.

 

Fábián György