Net-telenül…

Az egyik hét végén – majd ezt követően még hétfőn és kedden is – úgy hozta a sors, hogy sem telefon-, sem pedig internetkapcsolatunk nem volt bizonyos, a közelünkben végzett munkálatok eredményeképpen. Kenyeres Ilona írása.

Annak ellenére, hogy teljesen váratlanul ért bennünket e minden földi jótól való megvonás, a kezdeti bosszankodáson túllendülve egyre inkább azt tapasztaltam, hogy nem is olyan elviselhetetlen ez az állapot. Én, akinek reggelente nem a torna, hanem a laptop megfelelő gombjának benyomása volt az első mozdulata, most úgymond időutazáson vehettem részt. A laptop be volt ugyan kapcsolva, ám a dokumentumok közé elmentett régi fotók szortírozgatásán, a már feleslegessé vált írások törlésén, s egy-két gondolat (majdnem azt írtam, hogy papírra vetésén, és az lett volna stílszerű) lepötyögésén kívül másra nemigen használhattam. Mivel tehát a külvilággal való kapcsolattartásom néhány napig szünetelt, megpróbálkoztam a szabadidő eltöltésének a netes élet előtti változataival. Többek között elővettem jó pár olyan magazint, amelyeknek olvasgatását ínséges időkre tartogattam. Mivel ez az idő most éppen elérkezett, igazán jó használatot tettek ezek a szinte majdnem megsárgult lapok. Megfejtettem bennük a keresztrejtvényeket, ezt követően pedig belelapoztam néhány olyan könyvbe is, amelyeket már régóta terveztem elolvasni – egyet most pótoltam is. Igaz, ez nem a negyedik nekifutásra is talonba helyezett Exodus című regény volt, ahhoz ugyanis nem lett volna elég a kényszerpihenő. Emellett a televízió is jó szolgálatot tett, hiszen eddig a kedvenc vetélkedő- és egy másik sorozaton kívül nemigen néztem egyebet, most azonban rácsodálkoztam például a Jókai művéből közel negyven éve készült A nagyenyedi két fűzfa című alkotásra is. A vonalas telefon ugyan hiányzott egy kicsit a négy nap alatt, de szerencsére a mobilomon elért mindenki, akinek hiányoztam. Mert azért csak feltűnt egyeseknek, hogy a közösségi oldalon nem látják a szokásos megosztásaimat, de ezeket szerencsére azonnal pótoltam, amint visszaállt a „rend”. Én viszont arra jöttem rá, hogy bizony nem árt néha egy kis lazítást beiktatni a nyüzsgésbe, s pár napos „wellness” pihenőre küldeni a telefon- és internet elérhetőségünket – persze szigorúan önkéntes alapon…

– Kenyeres Ilona –