Mint az a meghívó szövegében olvasható, a könyv az ELTE és a Debreceni Egyetem oktatóinak 2010-ben elkezdett és 2011-ben befejezett kutatásának eredményein alapul. A kutatás tárgya a XX. század első felében vizsgált tekintélyelvűség volt, melynek feltárását Adorno és munkatársai Németországban kezdték el, de a nemzetiszocializmus hatalomra jutása miatt már csak az Egyesült Államokban tudtak befejezni. A könyv szerzői abból indultak ki, hogy a XXI. század elején már hiányzik a tekintélyelvűség két pillére. Klasszikus formában ma már nincs se család, se nemzetállam, melyeknek Adornóék idején kulcsszerepük volt a tekintélyelvű, alá-fölrendeltségben gondolkozó személyiség létrejöttében. A könyv tanúsága szerint ugyanakkor a tekintélyelvűség ma is él és virágzik – olvashatjuk. A szerzők fejezetek során át mutatják be a tüneteket, melyek egyik csoportja 100 évvel korábban is leírható volt, de másik csoportjuk viszont új. A „régi tekintélyelvűség” része a dogmatizmus, a világ külső, ártó erők szerint történő szemlélete, az „új” tekintélyelvűség a társadalmi csoportok hierarchikus, rasszista-etnikai és osztályalapú megkülönböztetésén alapul – fogalmaznak az ismertetőben.
A kutatás során megkérdezett három minta egyike 1000 fővel az ország felnőtt lakosságát reprezentálta, míg a másik két 100-100 fős mintát egy nemzeti radikális és egy civil környezetvédő szervezet tagjai alkották.
A kötet igazi érdekessége, hogy egyszerre hagyományosan empirikus szakszociológiai munka és aktuális társadalmi kérdéseket objektíven tárgyaló olvasmány – derül ki az ajánlóból.
HBN