Nemcsak meggylé ragadt rám

Nemcsak meggylé ragadt rám
© Fotó: Pixabay
Azokban az időkben, amikor még nem Nemzetgazdasági minisztériumi program volt a nyári munka, hanem a nyaralni, bulizni vágyó tinédzserek teljesen egyértelmű, menetrendszerű elfoglaltsága, sokfélét kipróbáltam. Megyesi-Horváth Borbála írása.

Festette kezem meggylé, később felvitte az Isten a dolgom: mérlegeltem a teleszedett ládákat, de ragadt a támaszkodó síp­csontomhoz az alumíniumlétra – a baracknedű, a homok és az izzadság kémiai vizsgálatsort is megérő, különösen erős elegye következtében –, borítékoltam hivatalban, s mutattak fel épp az én sorom végéhez érve 4-5 különböző sorban összegyűjtött, elmaradt ölnyi paprikát keserű életű, egynyári hatalmukat élvező, szintén alkalmazott felügyelők. 34 fokban könnyű felpaprikázódni, meg sort téveszteni, legyintettem, s az aktuális vágyra, tánctáborra, a bátyáimmal közös nyaralásra, kis lila táskára, a nemzet színészeinek interjúkötetére fókuszáltam.

Jó eséllyel a felsoroltak hiányában is túléltem volna a gyerekkorom, sőt sanszos, hogy az emlékeimből leggyorsabban előszaladó „áhítmányok” nagyobb részét keresztbe tett lábakkal töltött vakációk mellett is megkaptam volna a szüleimtől. De a látott példa nyomán természetes volt, hogy én is teszek érte. Jól is esett, felnőttes, felelősségteljes volt korán kelni, munkába indulni, okkal elfáradni.

Nincs elég karakter e jegyzetkeretben arra, hogy mindent felsoroljak, amit egy-egy ilyen munka során tanulni lehet úgy a negatív, mint a pozitív esetekből. A kapcsolatokról, barátságokról nem is beszélve. Kár volna bárkinek féltésből megfosztani ezektől a gyerekeit. A számok alapján szerencsére sokan így gondolkodnak.

Megyesi-Horváth Borbála