Nem tudni, hogy került Debrecenbe a láncos könyv, amiben ötszáz éves bolondhatározó is van

A kötet sajátossága a 60 centiméter hosszú vaslánc
A kötet sajátossága a 60 centiméter hosszú vaslánc - © Fotó: Ősz Attila
Debrecen – Immáron jó egy évtizede, hogy a Kollégium Nagykönyvtárában, a második emeleti, jellegzetesen zöld, klasszicista oszlopsoros kiállítóterem polcain kutakodva kezembe akadt a gyűjtemény egyik különleges és egyedi darabja.

Mikor az ódon kötetet kiemeltem – nem sejtve, mivel van dolgom –, a kötéséhez rögzített lánc a gravitációnak engedelmeskedve, csörögve hullott alá. Bár tudtam, a középkorban és az újkor hajnalán léteztek „láncos könyvek”, nem számítottam rá, hogy Debrecenben is találkozom egy ilyen remekművel.

…hogy el ne lopják

Az 5–8 évszázaddal ezelőtt az olvasópulthoz kötött példányok ma már ritkaságszámba mennek. A rögzítésüknek egészen egyszerű oka volt: így előzték meg a meglehetősen borsos árú kötetek ellopását. Világszerte mindössze három nagyobb könyvtár maradt meg eredeti megláncolt állapotában: az itáliai Cesenában, a hollandiai Zutphenben és az angliai Cambridge-ben. Magyarországon is több műemlékkönyvtár őriz egy-egy, vagy akár több ilyen relikviát.

A kötet szerzője, Johann Geiler von Kaisersberg a 15. század végének legnépszerűbb német igehirdetője volt. Freiburgban és Baselben folytatott tanulmányokat, a strassburgi katedrális papjaként hunyt el. Írásaiban olyan szokatlan eszközöktől sem riadt vissza, mint a gúny, a komikus szójáték vagy a csattanós anekdota, ha ezzel vélte elérhetőnek célját: az olvasó lelki épülését.

Illusztráció nélkül

A kötetben Geiler két munkáját kötötték egybe, mindkettő Strassburgban jelent meg, 1513-ban. Az első Sebastian Brant rendkívül népszerű Bolondok hajójához hasonló, egyfajta bolond-katalógus, mely nevelő célzattal vezeti végig az olvasót az emberi gyarlóságok széles és szerteágazó ösvényein. Egy korábbi kiadásához más művészek mellett Albrecht Dürer készített pompás fametszeteket, ebben nem találunk illusztrációt. Befejezésként tartalmazza Geiler rövid életrajzát is, melyet a jeles német humanista, Beatus Rhenanus írt. Különböző címeken, latinul és németül legalább hét kiadását ismerjük, míg a kötetben második műként szereplő prédikációgyűjtemény mindössze egyszer jelent meg.


l2

Fotó: Ősz Attila


Vaknyomásos-indás bőrkötése több mint felerészben látni engedi a kötés fatábláit. Valaha két bőrszíjhoz szegecselt rézkapocs fogta össze a kötetet, mára azonban mindkettő leszakadt. Szembetűnő sajátossága a hátsó kötéstáblához csatolt, 60 centiméter hosszú, ujjnyi széles vaslánc.

Az iniciálé akár tetszés szerint

A bekötés során felhasználták egy pergamenre írott kódex lapját is, az egykori szöveg néhány sorát elolvashatjuk a gerinc belső oldalán. Formai szempontból a nyomtatvány valahol félúton van a kézzel írott kódex és a „modern” nyomtatott könyv között: címlapja még nincs, néhány soros szöveg jelzi csak a címet és a szerzőt. A fejezetek elejére időnként iniciálét nyomtattak, másszor csupán jelzésszerűen apró betűt, hogy helyére a későbbi tulajdonos ízlése és erszénye szerint festethessen megfelelő iniciálét. A lapokon enyhe ázás, néhol szúrágás és sűrű jegyzetelés nyomait fedezhetjük fel.

A Mohács előtt nyomtatott kötet címlapon olvasható bejegyzése szerint valaha egy német vagy osztrák katolikus parókia tulajdona lehetett. A sokat megélt könyvről ma már nemigen lehet megállapítani, hogyan és mikor került a Kollégiumba. A legvalószínűbb, hogy a 18. század vége felé szerezhették elődeink. A Nagykönyvtár akkori igazgatói (Hatvani István, Sinai Miklós, Budai Ézsaiás) gyakran válogattak a külföldi aukciókon, sok értékes ritkasággal gyarapítva a gyűjteményt.

– Oláh Róbert –








hirdetés