Nem szeretnének alvóváros lenni: gőzerővel fejlődik Derecske

Akt.:
Bakó István, Derecske polgármestere
Bakó István, Derecske polgármestere - © Fotó: Matey István
Derecske – A központ komplex fejlesztésére 700 milliós pályázatot nyújtott be a közel 9 ezres település önkormányzata. Interjú Bakó Istvánnal, Derecske polgármesterével.

Azt gondolom, hogy maximálisan hivatás a polgármesterség is, ugyanakkor vallom, hogy annál szebb és nagyobb örömet okozó munka nincs, mint a gyerekeket tanítani és látni a fejlődésüket. Polgármesterként jóleső érzés, hogy épül-szépül a település, az életminőségünket javító beruházások valósulnak meg, de a pedagógia, az nálam gyerekkori szerelem. Gyerekként sose gondoltam arra, hogy egyszer majd polgármester leszek, de pedagógus már voltam, és még lehetek” – mondta a Naplónak Bakó István, Derecske polgármestere.

A fejlesztési programjaik sorából kiemelkedik a szinte valamennyi derecskei családot érintő csatornázási és szennyvízkezelési program. Ráadásul a végén a polgárok nem csak annak örülhettek, hogy javult a komfortérzetük, hanem annak is, hogy az önrész jelentős hányadát a város visszaadta nekik. Hogyan csinálták?

Bakó István: Amikor beadtuk a pályázatot, akkor úgy volt, hogy 15 százalék önerőt kell biztosítani. Ez 400-500 millió forint előteremtését jelentette. Mivel a városnak ennyi pénze nem volt, a lakosságot beszerveztük egy víziközmű-társulatba, ahol mindenki vállalta, hogy az önerőt (portánként mondjuk 200 ezer forintot) befizet. Ahogy haladt előre a beruházás, megjelentek különböző lehetőségek, amelyekkel az önerőt lehetett csökkenteni. Ez olyan jól sikerült, hogy 15 ezer forint híján mindenki visszakapta a pénzét. Óriási dolognak tartom, hogy 15 százalékos csatornázottsági szintről eljutottunk oda, hogy ma 98 és fél százalékos a csatornázottság a városban. A teljességhez még négy utcán kellene még megoldani a csatornázást. Figyeljük a pályázati lehetőségeket, hátha sikerül.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

A megye egyetlen új tanuszodája Derecskén kap helyet, az építkezés kezdete azonban nem volt zökkenőmentes. Kiderült, hogy az ottani talajszerkezet mellett módosítani kell a terveken. Ennek ellenére tavaszra elkészül a létesítmény?

Bakó István: Óriási eufória, és fokozott várakozás övezte a tanuszoda bejelentését, a kivitelezésben azonban valóban van némi késedelem. A probléma abból adódott, hogy a kivitelező nem tartotta elfogadhatónak az alapozási terveket. Ez engem azért lepett meg, mert a talajmechanikai vizsgálatok eredményét az államnak átadtuk, a tervezők tehát elvileg tudtak arról, hogy ez egy vizes terület. Azóta a felek átlendültek ezen a nehézségen, gőzerővel tart az építkezés és reményeink szerint májusra akkor is elkészül a tanuszoda, ha a jelenlegi két hónapos késedelemből nem sikerül lefaragni. Négy település általános és középiskolásai tanulnak majd itt úszni, és a felnőttek számára is látogatható lesz a tanuszoda. Külön jó dolog, hogy mivel az állam a létesítmény üzemeltetője, a várost nem terhelik majd az ezzel kapcsolatos költségek.

Milyen jelentősebb beruházásokra készül a város?

Bakó István: Komplex városközpont-fejlesztésre pályáztunk. Ennek része egy új piaccsarnok építése (ami egyébként többfunkciós lenne), két szolgáltatóház kialakítása (konditeremmel, kisebb üzletekkel stb.), a régi tápboltból fiatalos kávézót alakítanánk ki, és mindezt egy mozgalmas főtéren, ahol a gyerekeket játszótér, a futókat futópálya várja egy kis kondiparkkal. A főút másik oldalán pedig van ugye az ünnepi főterünk a templom és az iskola által határolt területen. Mindez (kiegészülve a Városháza utca rehabilitációjával) 700 millió forintba kerülne. Reméljük, elnyerjük hozzá a támogatást.

Fotó: Matey István Kondipark Derecskén | Fotó: Matey István ©

Derecskén nincs ipari park, információink szerint nem is terveznek. Ennek az az oka, hogy egyéb eszközökkel csábítják a városba a befektetőket, illetve van már elég, és nem kell több?

Bakó István: Mi elsősorban a helyi vállalkozások fejlődését próbáljuk elősegíteni. Úgy gondoljuk, hogy ehhez nem egy ipari park kialakítása a legcélravezetőbb. Sok példa van arra, hogy százmilliókból kiépítették az ipari park infrastruktúráját és a terület azóta is ott áll nagyrészt kihasználatlanul. Mivel nálunk a város körül van három ipari terület is, a saját ingatlanjainkat igyekszünk olyan szintre fejleszteni, hogy a helyi vállalkozók meg tudják tőlünk venni és ott pályázati vagy más forrásból boldogulni. Ennek a megoldásnak az előnye az is, hogy (ellentétben egy nagy gyárral) nem kell tartani attól, hogy a város képtelen lesz hirtelen több száz képzett szakembert kiállítani. De ha valaki a fejlesztés révén mondjuk 15-ről 20 főre szeretné növelni a dolgozói számát, miként arra van is példa, az megoldható. Alvóváros nem szeretnénk lenni. Kétségkívül van olyan opció, hogy a Debrecenbe betelepülő nagy cégek munkaerőigénye jelentős szívóhatást gyakorol a környező kisebb településeken élőkre, így a derecskeiekre, ugyanakkor mi szívesen látnánk olyan debreceni cégeket, amelyeknek drága a megyeszékhely iroda- és telephely-bérleti piaca, ezért nálunk telepednek meg. Érdeklődők vannak.

Mi a helyzet a közfoglalkoztatás terén a városban?

Bakó István: A közmunkások száma két éve még 200 fő körül volt, amit sokalltunk, hiszen a helyi vállalkozók meg munkaerőt kerestek. Ezért 150 főre csökkentettük a számukat, jövőre pedig lemegyünk 100 főre. Vannak, akik nem szeretnek ezért minket, de nekik is meg kell érteni, hogy az elsődleges cél a versenyszférába való visszatérés ösztönzése.

A megújult iskolaudvaron is jártunk | Fotó: Matey István A megújult iskolaudvaron is jártunk, további fotókért kattintson a képre! | Fotó: Matey István ©

A várost nyugatról kiváló minőségű termőföldek határolják, míg keleten és délen tájvédelmi területek is vannak. Hogyan fér meg egymás mellet a természetvédelem és a mezőgazdaság, különösen annak tükrében, hogy az autópálya építésben a mezőgazdaság volt a vesztes?

Bakó István: Sokéves küzdelem volt az, hogy hol menjen az autópálya, amit végül a bíróságon elvesztettünk a természetvédőkkel szemben, de legalább elmentünk a végsőkig. Azt látom, hogy a vállalkozóink racionálisan gondolkodó emberek, és arra törekednek, hogy a jelenlegi helyzetből próbálják meg a legtöbbet kihozni. Jól megkérik például a bérleti díjat az autópálya kivitelezőjétől, ha az mondjuk munkagépeket akar tárolni a földjükön. Azok rosszul jártak, akiknek a földjét gyakorlatilag kettévágja a sztráda, ugyanakkor van olyan hűtőház, amely az autópályától néhány száz méterre lesz, és számára logisztikai szempontból nyilvánvalóan versenyelőnyt jelent majd annak közelsége. Ugyancsak nyerhetnek a derecskei gazdák azzal, ha a dűlőutak az építkezés után jobb állapotban lesznek, mint voltak előtte. Olyan vállalkozóról nem tudok, aki emiatt abbahagyta volna a gazdálkodást. A kisajátítás során viszonylag tisztességes árat fizetett az állam a területekért, amit sokan újabb termőföldek vásárlásába fektettek. A természetvédelmi területeink hasznosítása terén akad még tennivaló, hiszen sokan birkát legeltetnek ott, vagy éppen kaszálják. Az a legújabb gondolatunk, hogy a város környékén néhány túraútvonalat jelöljünk ki, ahol tanösvényszerűen táblákon hívnánk fel a figyelmet az őshonos állat- és növényvilág értékeire.

Neves alkotótábora van Derecskének, híres a néptánc hagyomány, különböző kulturális témákban programsorozatokat szerveznek évről évre. A kistérségi vezető szerepen, annak erősítésén túl vannak-e megyei, régiós ambícióik?

Bakó István: Az alkotótábornak nem pusztán az a hozadéka, hogy létrejött egy értékes, az unokáinknak is szóló gyűjtemény, hanem, hogy ez a kulturális rendezvény összeforrt Derecskével és viszi a település jó hírét itthon és külföldön egyaránt. A grafikák állandó kiállításon sajnos nem láthatóak; mostanra eljutottunk oda, hogy a művészek által a városnak adott mintegy ezer alkotásból százat bekereteztettünk, így van száz arra alkalmas képünk, amiket bárhol be tudunk mutatni. Szerencsére egyre több olyan kulturális értékünk és rendezvényünk van, amelyek alkalmasak arra, hogy méltó módon szolgálják az itt élőket, ugyanakkor segítsék kiteljesedni Derecske, mint járási székhely kistérségi ambícióit.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

„Jó lóra tettek” a középfokú oktatásban a rendvédelmi szak indításával. Az iskola eredményei, híre mellett mit profitál ebből Derecske?

Bakó István: A középiskolát dicséri, hogy évekkel ezelőtt mert váltani, és elindították a rendvédelmi tagozatot. Ez karaktert adott az intézménynek, és népszerűvé tette a fiatalok számára. Ennek is köszönhető, hogy a városban ma van egy középiskola, ahová több száz gyerek jár, a kollégium mintegy száz lakója pedig itt is él Derecskén. Ők részei a település életének. Van olyan járulékos haszna is a rendvédelmi képzésnek, hogy a fegyveres testületek vezetői közül sokan járnak ide oktatni, és óhatatlanul kialakult velük egy kiváló munkakapcsolat.

Polgármesterként hogyan éli meg a nemrég újjáépített általános iskolájuk államosítását?

Bakó István: Sajnálom, mert azt gondolom, hogy mi felelős gazdái voltunk az iskolának és igyekeztünk az ebből adódó kötelességünknek mindig eleget tenni. Szerintem a szülők és a pedagógusok hasonló véleményen vannak. Ugyanakkor önkormányzatként nem tehetünk mást, mint tudomásul vesszük az állami akaratot. Aminek viszont örülök, hogy belátta mindenki; ettől az iskola még Derecske része marad. Az ünnepségeknek a gyerekeink ugyanúgy aktív részesei lesznek, mint eddig, és a város sem fog elzárkózni, ha mondjuk az általános- vagy a középiskola vezetője azt kéri, hogy adjuk már kölcsön egy kirándulásra a városi mikrobuszt. Úgy gondolom, hogy ez így normális, így emberi, máshogy nem is igazán lehet (együtt) élni.

Egyedülálló állampolgári kezdeményezés, hogy a temető elé bérelhető locsolókannákat szereltek fel. Egy-egy ilyen apró jel értelmezhető úgy, hogy bizony a kisváros a polgárosodás útját járja?

Bakó István: Németországban láttunk hasonlót, és azzal keresett meg Sápi Csaba helyi vállalkozó, hogy ő saját költségén Derecskén is kipróbálná ezt az önkéntességen alapuló rendszert. A vállalkozó egy míves szekrényt készített, amiben van kapa, metszőolló, gereblye, öntözőkanna, szóval minden, ami egy sír rendbetételéhez szükséges. Igen, azt gondolom, hogy az ilyen típusú kezdeményezés már egyfajta polgárosult gondolkodásra vall.

– Petneházi Attila –








hirdetés