Nem kérnek az ingyenes rehabilitációból az infarktusos betegek

Akt.:
Nem kérnek az ingyenes rehabilitációból az infarktusos betegek
© Fotó: Derencsényi István
Debrecen – A szívinfarktus utáni felépülés és az ismétlődés kivédésének eszköze a rehabilitáció.

Ha a legközelebbi hozzátartozónk – szívinfark­tusból lábadozva – igénybe vehetne egy három hetes intenzív rehabilitációs programot, vajon nem szorgalmaznánk-e, hogy jelentkezzen!? Nem tartanánk-e fontosabbnak az egészségét, mint azt, hogy minél előbb újra munkába álljon, és hajszolja magát, mint azelőtt?!

E kérdésekre ép ésszel csak igent lehet válaszolni, hiszen közhelyszerűen mondogatjuk, hogy az egészség mindennél fontosabb. Vajon miért mondanak sokszor mégis nemet?

Gyógytornász segít

Dr. Bedő Zoltán kardiológus szerint ennek több oka van. Úgy látja, a munkaviszonyban állók nem akarnak hosszabb időre táppénzre menni, emiatt elhárítják a nappali szanatóriumi formában zajló rehabilitációt. A másik ok, hogy sokszor az osztályos orvosoknak sincs elég idejük – és ezért figyelmük – tájékoztatni a beteget a rehabilitáció lehetőségéről, illetve me­ggyőzni a szükségességéről. A háziorvosok jó része meg talán nem is tudja, hogy ajánlhatná. Így fordulhat elő, hogy a klinikáról infarktus vagy szívműtét után távozó betegeknek csak egy része tudja, s még kevesebb fogadja el az ingyenes rehabilitációt, ami a gyakorlatban abból áll, hogy naponta reggel orvosi felügyelet mellett, gyógytornász irányításával mozognak és kerékpároznak, majd délig különböző előadások, konzultációk következnek szakorvosok, pszichológus, dietetikus és más szakemberek közreműködésével. A változatos program része még a nordic walking-tanfolyam és egészséges ebéd készítése, elfogyasztása a látványkonyhában.

Mivel a nappali szanatórium helyszíne a Debreceni Aquaticum, a résztvevőket reumatológus is megvizsgálja, és a mozgásszervi panaszokra – amennyiben a beteg szívének állapota megengedi – kezeléseket ír fel.

Aktívabbak lesznek

A nappali szanatóriumot már megjárt betegek szerint a pozitív hatás egyértelműen érezhető: három hét után aktívabbak, felkészültebbek a normális élet folytatására, mint azelőtt. Az eredményességet tényszerűen mutatja a terheléses vizsgálat eredménye, amit induláskor, és a harmadik hét befejezésekor is elvégeznek.

Bedő doktor azt mondja, a kontrollra érkezők többségén látni is lehet, ki vett részt és ki nem a rehabilitációs programon. Az utóbbiak felmásznak a vizsgálóágyra, az előbbiek pedig fellendítik a lábukat. A hajdú-bihari betegeket sok éven át Balatonfüredre, Sopronba, vagy utóbb Mátraházára utalták, utalják be hasonló ellátásokra. Debrecenben – a klinika és a Kenézy Kórház együttműködése eredményeként működő kardiológiai nappali szanatóriumban – tavaly április óta fogadják az infarktuson vagy szívműtéten átesett, kis és közepes kockázatú eseteket. Azóta csaknem száz új betegnek, köztük négy orvosnak segítettek visszalépni az aktív életbe, illetve megtanították őket arra, mit lehet (és kell) tenni a visszaesés elkerüléséért.

Mi sem természetesebb hát – gondolhatjuk –, hogy a Debrecenben, vagy a közeli településeken lakó beteg megragadja ezt a lehetőséget! Ám, mint az elején említettük, a magyar beteg a jelek szerint kevéssé gondol a hosszú távú kilátásokra, inkább már holnap dolgozni akar, hogy a hó végén felvehesse a fizetését. Csakhogy – mondja dr. Bedő Zoltán – a statisztikák szerint nem ez a nyerő választás. Azok csoportjában ugyanis, akik részt vesznek a rehabilitáción, 20 százalékkal kevesebb az öt éven belüli szív- és érrendszeri betegség miatti halálozás. Az összes halálozás sorában a csökkenés 25 százalék. Egyelőre mégis az a jellemző, hogy száz katéteres beavatkozáson átesett beteg közül ötven még a kórházi ágyon visszautasítja a lehetőséget, a másik ötvenből sokan meggondolják magukat, mire telefonon értesítik őket az első találkozás dátumáról. Végül a rászorulóknak maximum 15-20 százaléka vesz részt a programban.

Bedő Zoltán reméli, hogy az egy éve indult ellátás híre – a rehabilitált betegek révén is – egyre ismertebbé válik. Ha a fekvőbeteg intézményben mégsem ajánlanák, a betegek maguk is kérhetik a háziorvostól vagy a kardiológustól. A veszélyeztetett csoportba tartozók megelőző céllal is igénybe vehetik – jegyzi meg a főorvos.

HBN–SzK








hirdetés