Nem halott, csak aluszik

Nem halott, csak aluszik
© Fotó: Napló-archív
’56 olyan, mint a háború: csak annak nyílik meg, aki átélte. És aki átélte, nem is tudja átadni másnak. Ratalics László jegyzete.

Hiszen a forradalmi tettekben megnyilvánuló hit, a rendszer megváltoztathatóságába vetett remény, egy puskalövés életre-halálra szóló végzetessége, vagy a bajtársiasság halálos vállalása mind-mind olyasmi, ami szavakkal igazából elmondhatatlan. 1848-at a 20. században először 1956 novemberében, a szovjet tankok közelítő dübörgésekor érthették meg.

Talán ezért olyan frusztrált a ma embere, amikor a szívének szegezi a kérdést a „forradalom üzenetéről” (netán vesztére egy újságíró kapja mikrofonvégre) és közhelyeken kívül semmi érdemleges nem jut az eszébe. Üzenem: így van jól. Minden más kamu, ön- és közmegtévesztés. A politikusok e szempontból nincsenek irigylésre méltó helyzetben, hiszen elvárják tőlük, hogy okosakat mondjanak, s bármennyire igyekeznek megfelelni a kényszernek, a végén – nagy eséllyel – úgyis legyintenek rájuk.

1956 ma közös, szép, bebalzsamozott halottunkként fekszik előttünk. Azért ápoljuk, hogy egyszer, ha fel kellene támadnia, újra éledhessen az utódaink lelkében.

– Ratalics László –



További hírek a Magyarország kategóriából






hirdetés