Nem fér a fejükbe

Hiába na, ez a fene bonyolult globális világ sehogyan se fér a parasztember fejébe. Ő már a tisztességben megőszült ükapjától is azt tanulta, hogy ha az adott esztendőben a falu határában mindenkinek kevés búzája termett, akkor mérget vehettek rá, hogy jó pénzt kap érte, és vica verza. Petneházi Attila írása.

Ehhez képest idén nyáron (ráadásul nem először) mivel kell szembesülnie? Hogy bár a megyei búza-vetésterület harmadával csökkent, és azon a kevésen is legfeljebb fele-fele az étkezési meg a takarmánybúza aránya, a felvásárlási árat valahol a béka feneke alatt kell keresni…

Persze, évek óta hallja az okosoktól a tévében, olvassa az újságban, hogy a gabona ugyebár tőzsdei termék, ráadásul stratégiai, meg, hogy egyébként negyedik éve kenyérgabonából a világpiac is csúcsra jár, de számára ettől a kétszer kettő még nem lesz öt. Ő már csak foggal-körömmel ragaszkodik a kereslet-kínálat ősi törvényéhez, és mindannyiszor ökölbe szorul a keze, ha azt látja, hogy a tejesládát a bolt ajtaján berugdosó kereskedő jóval nagyobb profittal dolgozik, mint a gazda, aki egyébként hajnaltól napestig az istállóban a tehénnel kínlódik.

– Petneházi Attila –


A miniszter szólt, az ár zuhant

„Amikor Fazekas miniszter kiállt a tévében és büszkén jelentette, hogy az idén bizony idehaza rekordminőség mellett rekordtermés született, másnapra mindjárt ötszáz forintot esett mázsánként a búza ára. Köszönjük szépen!” – Rezes Gábor, váncsodi gazdálkodó szavai ezek, akit a hagyományosan legnagyobb nyári mezőgazdasági munka kapcsán kértünk rövid számvetésre.









hirdetés