Nem el, be

Nem el, be
© Fotó: pinterest.com
Menekülni kell. Betanyázik e gondolat a fejbe miután negyven percen át sorolta egy „megfáradt polgármester”, hogy az életterünkként szolgáló, 93 ezer négyzetkilométert körülölelő határokon belül milyen, az összeomlás felé vezető, logikátlan döntések következményeivel nehezített pályán dodzsemezünk. Horváth Borbála jegyzete.

„Veszélyes a centralizálás. E lobbitársadalomban csak érdekeken átszűrt hírek jutnak el az illetékesekhez. A negyvenmillió lakosú Kanadában 550 ezer közalkalmazott van, hazánkban 850 ezer.” Élteti az „el innen” fülbe ültetett bogarát a momentum, amikor hosszas gondolkodás után kreatív, életrevaló barátnőm kijelenti: Nem megyünk el. Márpedig itt leszünk boldogok. A maradás ma megfontolandó döntés. Aztán olvasom Geszti Péter nyilatkozatát: „Sunyiságok, törvények és államosítások, korrupció betegíti a gazdaságot is.” Menekülni kellene?! Kimenekülni nem akarok. Nem csak a szeretteimtől való távolság, az „ott idegen leszek”, a túró rudi stb. klasszikus válaszok okán, hanem mert attól jobb itt nekem. Inkább bemenekülök. Mert nem lehet jelen a fentiekből semmi, amikor fortyog az üstben a szilva, a család minden tagja tudja a dolgát, s sapkás apróságok kacagnak az előlük szaladó macska ügyes fára szökkenésén.

–  Horváth Borbála –








hirdetés