Nem adják oda falu végi bioriasztónak

Akt.:
A riadt Hérát megmentője próbálja nyugtatni
A riadt Hérát megmentője próbálja nyugtatni - © Fotó: Pusztai Sándor
Kisvárda, Nyíregyháza – Telt ház az állatmenhelyeken: sürgősen rendet kellene tenni a fejekben.

Alig lépünk be az irodába, Ludmilla már a karomban szuszog. A fiatal tacskót néhány nappal korábban hozták be a Csatorna utcai állatmenhelyre, de már otthonosan mozog a bútorok között.

Állandó probléma a felesleges szaporulat.” Novák-Hajtó Éva

– Tíz perce még az asztalon táncolt – jegyzi meg mosolyogva Novák-Hajtó Éva, az Állatbarát Alapítvány nemrégiben kinevezett vezetője, s hellyel kínál, ám abban a pillanatban, hogy leülnénk, egy nyíregyházi anyuka és kisfia érkezik. Egy, a Honvéd utcán talált kutyust vezetnek be. A skótjuhász-keverék bundája ápolt, barna orrocskája idegesen mozog, borostyánszínű szemében az elveszett gyerekekében látható riadalom, félelem. Éva simogatja, vizsgálja a tappancsát, a fogait, közben azt latolgatja, hol érezné magát a legjobban a fiatal nőstény, akit rögtön el is nevez Hérának.

– Természetesen nincs chiped… – öleli magához az ebet.

Hérát elvezetik, mi pedig az oktatóteremben beszélgetünk. Ludmilla nem ereszt, hűvös orrát a nyakamba fúrja és csendesen szuszog.

Magas orvosi költségek

– Telt ház van, persze, jelenleg 130 helyen 180 kutya osztozik. Nagyon kevés az örökbefogadás, viszont tömegesen érkeznek az állatok. Szilveszter után főleg balesetesek kerültek be hozzánk, de állandó probléma a felesleges szaporulat. Sajnos még mindig ott tartunk, hogy a gazdák nem ivartalaníttatják a kutyáikat, de nem is vigyáznak rájuk, ha pedig megtörténik a baj, rájönnek, hogy nem tudnak túladni a kicsiken. Dobozba, zsákba rakják a kölyköket és kiteszik őket az út szélére, vagy egyszerűen bedobják a kapunkon. Hiába a létszámstop, nyilván nem küldjük vissza az utcára a behozott állatokat. Ez nemcsak nekünk rossz, a kutyáknak sem egészséges; bár az idősebbek viszonylag védettek, a kölykök könnyen megbetegednek. Próbálunk nekik immunerősítőket és minőségi tápot adni, de a parvo és a giardia miatt így is nagy az elhullás – sóhajt az otthon vezetője, s hozzáteszi: nehéz a vírusok ellen védekezni, mert mutálódnak, egyre erősebbek és gyorsabb lefolyásúak, a menhelyen pedig – akármennyire igyekeznek –, nem tudnak olyan feltételeket teremteni, mint egy steril állatkórházban.

– Ezen a forráshiány sem segít. Egyre több a szervezet, csökken az adó egy százalékokból befolyt támogatás, a kisebb pénzadományokból próbáljuk „foltozgatni a lyukakat”. Jó lenne teljes munkaidőben foglalkoztatni egy állatorvost, de erről egyelőre álmodni sem merünk, arról nem is beszélve, hogy vannak vizsgálatok, melyekhez ki kell vinnünk a kutyákat, macskákat az állatkórházba. Friss adat: az orvosi költségünk két év alatt a duplájára nőtt.

Kötelező ivartalanítás

A kisvárdai Ugatlak Alapítvány sincs könnyebb a helyzet, sőt…

– Ez a tél nagyon betett nekünk, jelenleg 414 kutyánk van, bevallom, azt sem tudom, melyik lábamra álljak. A párommal és öt közfoglalkoztatott munkatárssal próbálunk túlélni, de néha úgy érezzük, szélmalomharcot vívunk. Tele vagyunk kölykökkel és balesetesekkel, a sérült állatok gyógyítása horribilis összegeket visz el. A gond csak az, hogy nincs miből… Az egy százalékokból befolyt keret is erősen apad, mióta az adóhivatal készíti a bevallásokat, mert csak kevesen foglalkoznak külön a felajánlásokkal. A közösségi oldalunkon próbálunk adományokat gyűjteni a vizsgálatokra, műtétekre, néha egy-két német támogatónk is akad, de nem ez a jellemző – mondja érdeklődésünkre Dér Enikő, aki szerint addig, amíg kormányzati szinten nem teszik kötelezővé az ivartalanítást, semmi esély nincs a javulásra.

– Németországban hét állatotthon működik összesen, ahol a megtelt táblát tizen­nyolc kutya után teszik ki. Magyarországon csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében hét menhely üzemel, és ilyen létszámokkal dolgozunk. Az a gond, hogy az emberek nem látják be: azzal, hogy ők az ivartalanítással húszezer forintot spórolnak, nekünk négyszázezer forintunkba kerül hat kölyök etetése, nevelése, oltatása, chipeztetése és örökbe adása. Az sem biztos, hogy az utóbbi sikerül, hiszen van olyan négyéves kutyánk, amelyik kéthetes korától él nálunk. Egyelőre azonban még a jelét sem látjuk annak, hogy magasabb szinten támogatnák az ügyet, pedig a prevenció a legfontosabb.

– KM-CsA –


Ezeket is tartsuk szem előtt örökbefogadáskor

– Minden esetben arra kérjük a leendő gazdikat, hogy próbálják meg átgondolni, milyen típusú kutya illene leginkább hozzájuk. Általában a külső a döntő, nem próbálják előbb megismerni az állatot, csak rámutatnak, és már vinnék az aktív, sportos kutyát lakásba vagy a rövid szőrű apróságot az udvarra. Láncra, falu végi bioriasztónak nem adunk kutyát, mert nem az a célunk, hogy megszabaduljunk tőlük, hanem hogy normális családot találjunk nekik. Azt is át kell gondolni, hogy egy kutya 15 évig is élhet. Természetesen nem szabunk korhatárt az örökbefogadásnál, de sok esetben azért kerülnek hozzánk vissza az állatok, mert a gazdáik idősek otthonába költöznek, kórházba kerülnek, a rokonok pedig nem akarják magukhoz venni a négylábút, ami így ismét elárvul – mutat rá Novák-Hajtó Éva, az Állatbarát Alapítvány vezetője.