Nekrológ: A professzor „értette a szót”

Prof. Dr. Sebestyén Árpád
Prof. Dr. Sebestyén Árpád - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Részt vett a Fonetikai Laboratórium megszervezésében, majd annak alapjain létrehozta a tanszéket is.

2014. február 12-én elhunyt Sebestyén Árpád, a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének nyugalmazott egyetemi tanára. Fél évszázados tanári és kutatói pálya kötötte Debrecenhez és a város egyeteméhez. Búcsúztatására 2014. február 25-én (kedden) 12 órakor kerül sor a Debreceni Köztemetőben.

Gacsályból Debrecenbe

Sebestyén Árpád 1929. december 8-án született a Szatmár megyei Gacsályban. Az elemi iskola elvégzését követően a falusi tehetségmentő mozgalom révén került a máramarosszigeti gimnáziumba, majd a Debreceni Református Kollégiumba. 1950-ben iratkozott be a debreceni egyetemre, ahol 1954-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát kapott. Az egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén kezdte oktatói pályáját, 1955-ben azonban felvették aspiránsnak. Az aspirantúra idején elkészítette és 1961-ben meg is védte kandidátusi értekezését. Ezt követően 1964-ig kutatói álláson dolgozott, amikor a Kossuth Lajos Tudományegyetemen megbízták a Fonetikai Laboratórium megszervezésével. Ennek alapjain hozta létre a Bölcsészettudományi Kar kereteiben működő Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszéket, amelyet egyetemi docensként 1972-ig irányított. Ekkor helyezték át a Magyar Nyelvtudományi Tanszékre, amelyet húsz éven át, 1992-ig vezetett. 1975-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Fontos feladatokat vállalt a Bölcsészettudományi Kar és az egyetem vezetésében is. 1966 és 1969 között dékánhelyettes volt, és egy évig, 1968-ban ellátta a dékáni feladatokat is. 1975-től 1980-ig az egyetem oktatási és tanárképzési rektorhelyettese volt.

A névutókra fókuszált

Sebestyén Árpád tanári és kutatói habitusát alapjaiban határozta meg az a hatás, amelyet még egyetemi hallgatóként szeretett professzora, Bárczi Géza gyakorolt rá. Nyelvszemlélete, kutatási elvei és módszerei, meghatározó témái – ha a tudomány változásával együtt sokat alakultak is pályája során – szinte egytől egyig visszavezethetők erre a mély hatásra, amely egyúttal a debreceni tanszék évtizedes kutatási hagyományait is közvetítette számára. Ennek meghatározó része volt Csűry Bálint munkássága, amely a szatmári népnyelvet helyezte rá a magyar nyelvészeti kutatások térképére, azt a nyelvváltozatot, amelyet Sebestyén Árpád is értékes örökségként hozott magával szülőföldjéről. Nem véletlen tehát, hogy tudományos pályája dialektológiai és névtani írásokkal indult. Ez a tematika, ha később le is került a fő helyről, végig jelen volt munkásságában. Első jelentős tudományos sikerét könyvvé formált kandidátusi értekezésével érte el, amely a magyar névutók rendszerét tárta fel igen gazdag nyelvi anyag alapján. A későbbiekben is ennek a témakörnek a vizsgálata maradt kutatásainak középpontjában. Az empirikus alapú vizsgálatok elsődlegessége, a nyelvi adatok feltétlen tisztelete jellemezte minden munkáját. A nyelv a valós nyelvhasználat színes sokféleségét jelentette számára, amely mögött a rendszerkapcsolatok sűrű hálója rejtőzik, amelynek magyarázata csakis a történeti hátterének megismerése révén válik lehetségessé. Fél tucatnyi könyve, több száz tudományos és ismeretterjesztő írása jelzi munkásságának eredményeit.

A Napló munkatársa is volt

Tanári munkája során a nyelvtudománynak szinte minden részterületét tanította. Legszívesebben mégis talán a hangtant és a mondattant adta elő, de nagyon kedvelte a nyelvjárástant és a névtant is. Előadásait világos okfejtés, tiszta, határozott gondolatmenet jellemezte, amelyben az egyes apró, gondosan körüljárt részletek mindig a legszélesebb összefüggésrendszerükben tűntek fel. A tanítást hivatásának tekintette, s nemcsak egyetemi óráin művelte, hanem másutt is megtalálta az alkalmat arra, hogy a nyelvről való ismereteket minél szélesebb körben hirdesse és terjessze. Ennek fő terepe hosszú időn át a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat volt, amelynek szervezetében sokféle fontos tisztséget is viselt. Hosszú éveken át írta és szerkesztette a Hajdú-bihari Napló Értsünk szót! című nyelvi ismeretterjesztő rovatát. De vállalt munkát más tudományos és közművelődési testületekben is: a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Nyelvtudományi Társaság különféle bizottságainak évtizedeken át volt tagja, vezetője. Munkásságát több állami és szakmai kitüntetéssel ismerték el.

Tanítványok ezrei, egyetemi és szakmabeli kollégák százai emlékeznek rá jó szívvel.

Hoffmann István
egyetemi tanár
a DE Magyar Nyelvtudományi Intézetének igazgatója








hirdetés