Négy ember halt meg, amikor a szovjetek először belőttek a Kossuth-laktanyába

Eltérően az egyetemtől, a debreceni főposta épületét szétlőtték a szovjetek
Eltérően az egyetemtől, a debreceni főposta épületét szétlőtték a szovjetek - © Fotó: Archív
Debrecen – Néhány napig az egyetemisták is azt hitték, hogy a forradalom változtathat a rendszeren. Ezen a napon indult meg 59 éve a szovjet támadás a felkelt magyar nemzet ellen.

„Estére azonban a szovjetek már körbezárták a laktanyát, aztán nagy csend volt, mely arra utalt, hogy az oroszok valamire készülnek, de nem tudtuk, hogy mire. Aztán november 4-én hajnalban a szovjetek belőttek a laktanyába, a hálókörletben négy ember vesztette életét.” Így emlékezett korábban a Kossuth-laktanyában akkor szolgálatot teljesítő, leszerelés előtt álló Pántya Sándor az 1956-os népfelkelés leverésére.

Ez sok mindent elárul arról a napról, amikor egy dicsőséges, széles társadalmi összefogással kivívott forradalmat a világ akkori legnagyobb hadserege tankjaival vérbe fojtott. Hiába álltak át a katonák is a felkelők oldalára, ők is esélytelenek voltak, akkor mit lehetett volna várni az egyetemi ifjúságtól.

Az 1956. október 23-ai forradalmat követő rövid szabadságharc elsősorban a budapesti felkelőknek a szovjet katonák ellen vívott küzdelemével jellemezhető, a történelmi pillanatok azonban a debreceni, akkor Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen kezdődtek. Az 59 évvel ezelőtti dicsőséges nap helyi eseményeit lapunkban dr. Orosz István professor emeritus idézte fel, a folytatásról és a forradalom bukásáról is vele beszélgettünk.

Élen a forradalomban

Az országban elsőként Debrecenben indult meg a pártszékházhoz a forradalmi tömeg, az első nyomtatott követelések is itt jelentek meg a Napló elődje, a Néplap különkiadásában, és sajnos az első halálos áldozatokat is itt követelte a hatalom ellenállása, amikor a Kossuth utcai rendőrség épületéből délután az emberek közé lőttek. Erről sokan csak este értesültek, mert az események akkor már több szálon futottak. Az egyetemisták felismerve, hogy ügyüknek éppen a munkásokat kell megnyerni, többen a nagy debreceni üzemekbe mentek ismertetni a követeléseiket. Volt, aki fontosnak tartotta, hogy a város repterén állomásozó szovjet repülőezred katonáit tájékoztassa céljaikról. Dr. Orosz István szerint ez főbenjáró bűnnek számított a kommunista vezetés szemében.

– Miután oroszt tanultunk, és sokan jól is beszélték, természetes, hogy felmerült, a szovjet katonáknak is el kellene magyarázni, mit szeretnénk elérni. Ebben Dede László tanársegéd járt az élen, amiért aztán első fokon 15 év börtönre ítélték, de jogerősen „csak” három és fél évet kapott. Folyamatosan tartott az egyeztetés a teendőkről az üzemek dolgozóival is, és elmentünk a középiskolákba is, hogy a diákságot tájékoztassuk, mit, miért csinálunk. Így teltek az első napok, mi úgy éreztük, hogy eljött az idő a változtatásra, ugyanakkor a rádióból mást sem hallottunk, csak, hogy ellenforradalmárok vagyunk, ami nagyon rosszul esett mindenkinek. Ezt mondta 23-án Gerő Ernő, az MDP főtitkára és másnap a miniszterelnöknek újra kinevezett Nagy Imre is. A hangulat viszont éppen az ő újabb beszéde után változott meg, amikor 27-én már a szocializmus mellett álló népfelkelésről beszélt. Ezután az egyetemi őrség – melyet már az első lövöldözés hírére vagy százan megalakítottunk – valamennyi tagja egységesen belépett a nemzetőrségbe. Ezzel katonákká váltunk, fegyvert is kaptunk, mert korábban csak kispuskákkal őrködtünk az egyetem bejáratainál.

Orosz István nem csak történészként, hanem az eseményeket megélt magánemberként is emlékezik 1956-ra | Fotó: Molnár Péter Orosz István nem csak történészként, hanem az eseményeket megélt magánemberként is emlékezik 1956-ra | Fotó: Molnár Péter ©

Az akkor végzős egyetemi hallgató Orosz Istvánnak és társainak azonban nem kellett használniuk dobtáras géppisztolyukat, melyeket, ahogy emlékszik, egy zsírosbödönből vették elő a Kossuth-laktanyában, mielőtt kiosztották nekik. Egy alkalommal lőttek vele, amikor a 23-ai délutáni tüntetésen az ÁVH-sok által a tömegben agyonlőtt két áldozat november 2-ai temetésén adtak dísz-­sortüzet a köztemetőben. Egyébként sem sok esélyük lett volna, mert amikor használhatták volna, addigra már a szovjetek tankjaira kellett volna lőniük.

– November 4-én a Történelmi Intézetben voltunk, lent, az épület előtt meg ott állt hat tank, és volt olyan társunk, aki azt mondta, tüzeljünk rájuk, hiszen úgyis szétlőnek bennünket. Szerencsére sikerült meggyőzni, hogy ez őrültség, így végül szabályos megadási tárgyalás után, vérontás nélkül, délelőtt 11 óra tájban letettük a fegyvert a 11-es teremben.

Eltérő mértékű megtorlás

Bár, Pesten még napokig folytak a harcok Debrecen már aznap „elesett”, így a forradalom résztvevői, köztük Orosz István, társaival együtt bujkálásra kényszerült.

– Mivel a Kossuth-laktanyában nemcsak géppisztolyt, hanem a katonai ruhát is kaptunk, jómagam Nyulason egy idős könyvtárosnál húztam meg magam néhány napig, majd a későbbi feleségem családjánál, mert a Benczúr Kollégiumba nem mertem visszamenni. A pufajkások hetekig odajártak fegyvert keresni, amit mindig találtak is, az sem zavarta őket, hogy több napos esőzés után teljesen rozsdamentesen kerültek elő a csatornából. Később mi, végzősök már januártól folytathattuk a tanulmányainkat, s igazán csak azok jártak rosszul, akiket a bíróság számoltatott el, az egyetem vezetősége enyhe büntetéseket osztott ki.

HBN–ÉP


A résztvevők büntetése

Für Lajost, a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány titkárát november 4-én letartóztatták. Rövid időre internálták, 1956 karácsonya előtt szabadult, majd Franciaországba emigrált, 1963-ban kapott amnesztiát. Dede Lászlót, a bizottmány másik titkárát 3 év 6 hónap börtönre, Lázár Imrét, a bizottmány sajtóreferensét 1958-ban egy év börtönre ítélték. Székelyhidi Ágostont, a bizottmány elnökségi tagját két és fél évre kitiltották az egyetemről, 1957 áprilisában előzetes letartóztatásba helyezték, később befejezhette tanulmányait. Schulek Mátyást, az egyetemi bizottmány elnökségi tagját három év börtönre ítélték.

Tömeg az egyetemnél, felvonulás a belvárosban – Így élte meg Debrecen a forradalmat
Debrecen – Az események átélőjeként jól emlékszik a forradalmi lelkesültségre dr. Orosz István. Vele beszélgettünk.









hirdetés