Narancs riasztás

Narancs riasztás
© Illusztráció: Getty Images
A szakemberek szerint az önkéntesség alulról szilárdítja a társadalmat, mert minden tevékenység, amelyből általunk olyan ember profitál, akinek nem érdekből segítünk, a társadalmi szolidaritást erősíti. Barak Beáta írása.

Olvasom egy mai rapper közösségi oldalán a következőt: „Mai pluszköltségeim: délelőtt a forróságban kolduló néninek vízre és jobb kedvre: 500 forint, az anyaszálláson lakó és a másfél éves babájának kolduló édesanyának a gyógyszertárban pelenkára, kenőcsre és lázlehúzóra: 6000 forint. Eláztam, de soha rosszabb befektetésem ne legyen, viszont ha valaki azt meri nekem mondani, hogy Magyarország jobban teljesít, esküszöm …!” A legvégén „kisípolt” idézet szerzője bátran elmondhatja magáról, hogy az élet neki nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy megtanuljunk táncolni az esőben. Segített az „elázott” embereken, példát mutatott az önkéntességtől még kicsit ódzkodó embereknek, meg bírált is. A bírálat, vagyis a narancs riasztás a döntéshozóknak szól azok nevében, akik saját létbizonytalanságuk miatt még sosem mertek adakozni. Ingyen? – jön a kérdés. Aztán a magyarázat, hogy mennyiből él, és mennyiből lehet megélni a magyarnak, meg hogyan döntsük el, hogy ki érdemli meg a segítséget… Nos, amíg olyan meleg helyzetben vagyunk, hogy csak azok mernek egy ismeretlenen segíteni, akik biztosan megélnek; és hol enyhülésről, hol viharról szóló jelzés van napirenden, de még nem „realizálódott”, mennyi lesz a kár, addig marad a narancs riasztás.

– Barak Beáta –



Sporthírek






hirdetés