Jegyzet: (N)agymosás

„Mert forradalom van" –válaszolta anyám október 24-ién reggel, amikor azt kérdeztem, hogy saját ágyam helyett miért a szomszédoknál ébredtem fel. T. Szűcs József jegyzete.A lakásban már ott volt szinte minden lakó az udvarból a fejleményekről szóló hírekre várva. Saját kis történelmi emlékezetem tehát ezzel az ébredéssel kezdődött, de később például szerepelt benne a némi pincei rejtőzködés is. Merthogy a szovjet csapatok igencsak a közelünkből lőtték (gondolom) a pesti belvárost. S néhányszor végigdöcögtek az utcánkban tankjaikkal. Aztán nemsokára azt vettem észre, hogy az a dolog, amit mindenki forradalomként emlegetett környezetemben, eltűnt. S megjelent helyette az ellenforradalom. Eleinte, zsenge gyerekfővel azt hittem, hogy a kettő ugyanazt jelenti, csak másként ejtik. Mint ahogyan szülőfalumban néhány idősebb például következetesen hetfűt mondott a megszokott hétfő helyett.

Aztán nemzedékemben tudatosult, hogy a kettő között igencsak lényeges a különbség. Azaz csak tudatosult volna, mert hamarosan jöttek a „bítleszek”, s ők szinte mindenkit jobban érdekeltek, mint az, hogy ellen vagy nem ellen. Legalábbis egy átlagos hétköznapon. Ráadásul egy ideig az októberi sajnálatos események volt a bevett szóhasználat a történtekre. Amelyek után a disszidáltak valameddig még üzenhettek haza a rádióban . Legtöbbször az Oly távol, messze van hazám kezdősorokkal fordított divatos amerikai sláger kíséretében. S mindig hozzátéve az üzenet szövegéhez, hogy „aki hallja, adja át”, amely a nagyvárosi folklórban ugyancsak a korszakra utaló szófordulattá vált.

Nincs, mit szépítenem, jóval később, bár nem szándékosan magam is a történelmi (n)agymosás részese lettem. Hisz újságíróként, de egyszerű magyarként sem nagyon veregethettem a mellem. Azzal tudniillik, hogy én bizony egy forradalmat éltem át, ha gyerekként is, nem pedig egy ellent. De voltunk ezzel hasonlóan néhány millióan. Ami persze nem mentség, csak tény. Ám sokáig a két világrendszer megléte és szembeállása, amelybe beágyazták, sőt beagyazták az októberi, de főként a novemberi eseményeket, olyan örök adottságnak tűnt szinte mindannyiunk számára, mint az, hogy a Nap lemegy este. Akkor is, ha ez a fejlemény sokszor cseppet sincs ínyünkre.

Összegezve: az újabb kori történelmünk fényében nem árthat az óvatosság a tekintetben, hogy végre azt és úgy tanítsák az iskolákban, ami és ahogyan néhány évtizeddel korábban az iskola melletti utcákon, tereken történt. Ne legyen több olyan nemzedék a hazában, amely agya folyamatos agymosáson megy át. S úgy válhassék valamilyen szintig részesévé, hogy észre sem veszi. Ám mentségünkre szólva, hagy emlékeztessek arra, hogy a szabad történelmi itélkezéshez kellett egy korábban elképzelhetetlen világpolitikai fordulat is. E nélkül a friss történelmi fuvallat nélkül aligha tisztultak volna ki az agyak a oly sok országban. Kár, hogy a szabadság és a függetlenség, mint látjuk szerte a világban, önmagában még messze nem garancia a megfontolt, ésszerű politikai döntések meghozatalára.

- T.Szűcs József -