Nagyot “disznólkodtak” a hajdúdorogi strandfürdőben

Akt.:
Böllértalálkozót tartottak Hajdúdorogon
Böllértalálkozót tartottak Hajdúdorogon - © Fotó: Kovács Péter
Hajdúdorog – A gyerekek is kivették részüket a disznótorból, így öröklődik tovább a gasztronómiai hagyomány.

– Egyszer élünk, nem? Szeretjük az életet, nem savanyodunk be! Persze, hogy itt vagyunk ezen a disznótoron is, ráadásul csak a szomszéd városig kellett elmennünk – Katona Zsolt, az Egyorrú Böllérek csapatának egyik vezetője vélekedett eképpen a hajdúdorogi strandfürdő területén szombaton immár harmadik alkalommal megrendezett Hazai Pálinka és Böllérfesztiválon. A Hajdúnánásról érkezett baráti társaság a hangulat fokozására még zenész-énekest is hozott magával, emellett készítették húsos finomságokat. – Ahol disznólkodni kell, mi ott vagyunk; december közepétől február végéig Napkortól Romániáig legalább 6-8 fesztiválon népszerűsítjük a nánási ízeket – tette hozzá.

Megvan a böllérutánpótlás

– Országosan is kevés olyan fesztivál van, ahol a pálinkákat és disznótoros tudományt egy fesztiválon belül népszerűsítik. Az idén már harmadjára rendeztük meg ezt, az alapvetően a tájegységünk disznóvágásához és a disznótoros ételei készítéséhez kapcsolódó hagyományok megőrzését szolgáló, önfinanszírozó eseményt – tájékoztat Borsó Tamás rendező.

bt-1

Fotó: Kovács Péter

– Szúrás, kivéreztetés, pucolás, mosás, feldolgozás, valamint hagymásvér-, pecsenyehús-, toroskáposzta- hurka-, kolbász- és tepertőkészítésben hét csapat méri össze tudását. Emellett a házi pálinkák és a házi sütemények is megversenyeztetjük. Mi, rendezők a helyet, az immár sztárfellépőkkel színesített műsort adjuk, minden mást a csapatok hoznak. Ennek előnye, hogy a közösségek a tájegységükre jellemző sertésekből, alapanyagokból, fűszerekből készíthetik el a saját disznótoros ételeiket. Indult a versenyen két, úgynevezett főzőcsapat is, őket böllérutánpótlásnak tekintjük. Mint ahogy a gyerekeket is, hiszen vannak közösségek, akik elhozták a legfiatalabbakat is. Az előbb hívott az egyik zsűritag, hogy két fiatalnak javasolnak “Dolgos kisböllér” oklevelet adni, mivel tevékenyen kiveszik részüket a disznótorból. Teljesülni látszik egyik célunk, hogy a nemzedékek továbbadják tudásukat.

Tésztába a szűzpecsenyét

Disznófej, szájában szívószállal, ami egy dobozos sörben végződik a kerítéssel elválasztott terület kapuja mellett. – Az FC Barcelona helyett FC Bőr Szalonna, ami abszolút egy baráti társaság, egy helyi futballcsapathoz érkeztek – fogad bennünket Szikszai Zoltán. – Itt voltunk az első, a második, és itt vagyunk a harmadik böllérfesztiválon. Tavaly a toroskáposztánkkal és a tepertőnkkel nyertünk. Az idén is elkészítjük mindazt, amit a zsűri kér, tehát a hagymás vért, a sült húst, a hurkát, a kolbászt, a tepertőt, a toroskáposztát. De fő az orjalevesünk, a töltött káposztánk, kész van a párolt káposzta és a forralt bor. A disznót Béres Miki barátunk nevelte kukoricán.

A csapat két különlegességgel készült meglepni a zsűrit és az érdeklődőket. A sós, borsos, fokhagymás fűszerezéssel elkészített szűzpecsenyét tésztába burkolják és megsütik. A töltött káposztába rizs helyett durvára darált kukoricát tettek és paradicsommal savanyították.

Összedobják, amijük van

Barátok, családtagok alkotják a Csontdarálók csapatát, akik szintén részt vettek az előző böllér fesztiválokon itt, Hajdúdorogon. – Böllérfesztivál, május elseje, augusztus huszadika, nyáron még két-három bográcsozás, ősszel pedig az őszi fesztivál – sorolja Szalka Tamás az alkalmakat, amikor együtt van a társaság. – A gyerekek is körülbelül egyidősek, ők is elfoglalják magukat, és mi, felnőttek is szeretünk együtt lenni. Megkóstoljuk a pálinkákat, összedobjuk, amink van, jól érezzük magunkat. Pénteken előkészítettük a terepet, hajnaltól délután háromig-négyig dolgozunk, este pedig bulizunk.

Fehérvári Sándor, a csapat szakácsmestere elmondja, hogy semmi különlegességet nem készítenek, ők a régóta bevált hagyományos ételekben és ízekben bíznak.

HBN–KZS








hirdetés