Na söprés!

Na söprés!
© Illusztráció: Dan Kitwood/Getty Images
Hofi után alighanem nagyfokú illetlenség a fenti szókapcsolatot szánkra venni. Vétkem ugyanakkor talán kisebbíti, hogy az alábbiakban nem az utcát söprik, mint örökzöld dalában. Söprés, kisöprés ilyenkor karácsony után jó pár éve már menetrendszerűen a boltokban zajlik. T. Szűcs József írása.

Nincs bajom a karácsonyi előtti vásárral konkuráló vásárlócsalogatással. Csak nem értem, miért nem hirdetik napjainkban is kiárusításnak, leértékelésnek, árengedménynek, akár „diszkont prájsznak”. Utóbbi sem éppen ősi, sőt még csak nem nyelvújítási szavunk, de bármikor száműzhető a magyarból. Ezért sem a levakarható idegen szavak okozzák édes anyanyelvünk kétségtelen romlását. Hisz ezek könnyen eltávolítható, helyettesíthető szépségfoltok. Ki használja például már, különösen holt szezonban, a valaha kizárólagos handsz, offszájd, taccs, korner szavainkat a sportnyelvből? Ezek miatt találom erősen zavarónak a felkapott a divatszavakat nyelvünk logikáját illetően. Amelyek, azért veszélyesek, mert látszólag magyar szókincsből vétettek. Csak éppen a verbális trendi automatikus követése, terjesztése nem ritkán a szóban forgó szó eredeti magyar jelentését csúfolja meg. Például korántsem gondolom az élet kikényszerítette, szükségszerű jelentésbővítésnek azt, hogy ilyenkor a csapból is a boltok kisöprése folyik. Hisz volt, s maradt a jelenségre bőven nem egy szabatos kifejezésünk. Ráadásul a söpréshez, különösen a kisöpréshez a magyarban olyan negatív konnotációk kötődnek, amelyeket nem mértek fel a reklámszlogenek szerzői. Vagyis nem érzik zsigereikben, hogy sokakban éppen hogy negatív kicsengést kelthet a bombasztikusnak szánt vevőcsalogató.

Persze mindenki a saját boltjában söpör. Tehát magam ugyancsak szeretném cáfolni, hogy esetleges vásárlási szándékomat elgyengítené az, ha a fülemnek cseppet sem tetsző nyelvi formában értesülök a kedvező árról. Felőlem hívhatná egy bolt akár Pityi Palkó-féle árvarázslatnak szezon végi kiárusítását. Ám nemzedékemnek éppen a söprésről először és sokadjára is az utca vagy éppen a kéménysöprés jut eszébe. S aztán szép sorban a söprűnek nevezett eszközzel, s általában kelletlenül, rossz szájízzel végzett műveletek sora. Talán a jövő shoppingolóinak azért marad némi emlékük arról, hogy a söprésnek egykor sok más kifejező, szemléletes és pontos jelentése, értelme volt a magyar nyelvben. Nem csupán az otthoni mismásolás kifejezésére használták. S főként nem az a felirat jelentette a lényegét, amelyet manapság a butikok, divatboltok portáljain olvashatnak. Mondjuk tudni fogják, hogy leginkább a szemetet, piszkot, eldobott cigarettacsikket vagy a cipőnk talpáról leolvadó hómaradékot, fagyott sarat, s egyéb nem kívánatos maradványokat szoktak volt nyelvünk logikájának szellemében söpörni. Pláne kisöpörni.

– T. Szűcs József –








hirdetés