Na, ma kit mocskolhatunk?

Na, ma kit mocskolhatunk?
© Illusztráció: dailycaller.com
Jó magyar szokás szerint, az állampolgár reggel, ahogy kinyitja a szemét, azonnal benyomja a számítógép (laptop, okostelefon, stb) bekapcsoló gombját, és máris indulhat az „agytorna”. Kínálatból nincs hiány – különösen a bulvárlapok hasábjai adnak naprakész tájékoztatót hűséges olvasóiknak arról, hogy éppen ki kit csalt meg, ki tagadja a dubaji „kiküldetését”, ki alkoholista, ki vetemedett nő- vagy férfi verésre, mert ugye egyenjogúság van. Kenyeres Ilona írása.

Aztán 15 év távlatából még mindig nem vették le napirendről a nagy kérdést: hogyan is halt meg Zámbó Jimmy, napi rendszerességgel beszámolnak Gesztesi Károly állapotáról, és kitartóan kutatják, kinek kitől született törvényes, netán törvénytelen utódja. „Undorító vénember”– írja egy hozzászóló a néhai Czeizel Endréről, akinek neve most azért forog ismét közszájon, mert állítólag fiatal szeretője, akitől két gyermeke is született, jó sok pénzt követel a – valljuk be, tényleg jó sok – vagyonból, amit hátrahagyott a doktor. A cikkhez hozzászólók nagy része pocskondiázza a nemzetközileg is elismert genetikust, csupán néhányan emlékeztetik arra a többieket, hogy azt sem ártana elismerni, hogy bizony jó pár ezer család az ő segítségének köszönhette, hogy gyermeke született. Na, de a mocskolódók az ilyesmivel nem törődnek! Nekik csak az a fontos, kibe lehet belekötni – így természetesen egymást sem kímélik, olyan nyomdafestéket nem tűrő – illetve sajnos tűrő, mert nem moderálják – hangnemben szólnak be a másiknak, mintha arra tették volna fel az életüket, hogy mindenkit agyagba döngöljenek, aki nem ugyanolyan alpári, közönséges, és primitív, mint ők maguk. És mivel a megszólítottak többsége általában hasonló stílusban válaszol vissza, kialakul egy össznépi „intelligencia-teszt”, melynek kitöltése után a végén már nem is tudják, hogy eredetileg mihez is szóltak hozzá. Szóval sokszor nem is az a lényeg, hogy miről szól a cikk, sokkal inkább az, hogy mennyire engedhetik el magukat arctalanul, névtelenül, ocsmánykodva ezek az illetők. Elképesztő, mennyi közönséges, bunkó ember él közöttünk, akikből olyan fékezhetetlen elemi erővel tör elő a gyűlölettel vegyes gyalázkodás, amiről talán fogalmunk sem lenne, ha nem adna nekik teret az internet anonimitása. És ki tudja, talán némelyikük a születését éppen az általa mocskolt genetikusnak köszönheti, aki nem is sejthette, kiknek a világrajövetelénél nyújt segédkezet. Hiszen ő az embert látta egy újszülöttben. Az olyanban is, aki felnőve talán érdemtelenné válik erre a kifejezésre.

– Kenyeres Ilona –








hirdetés