Na, ki hazudik?

A bulvársajtó nyilván úgy harangozná be a következő témát, hogy jelenleg „az egész ország” azt találgatja, ki is van azon a bizonyos, 1956-ban készült fotón, amelyről plakátot is készítettek a forradalom 60. évfordulójára. Kenyeres Ilona írása.

A felirat szerint ugyanis azon Dózsa László, 1942-ben született színművész látható puskával a vállán, sapkával a fején, mint ifjú szabadságharcos – s ez már csak azért is hihető (lenne), mivel őt, mint sok helyen olvashattuk róla már régebben is, 1956-ban fejlövés érte, s miután egy tömegsírba lökték, egy jó szándékú ember észlelvén, hogy még él, kórházba vitte, ahol többórás műtéttel megmentették az életét. Egy bizonyos néhai Pruck Pál lánya viszont azt állítja, hogy a fotón az ő édesapja látható. Na most akkor kinek is van igaza? Ezen vitatkoznak jelenleg írók, történészek, és még ki tudja, kik, szóban és írásban, ám csak nem jutnak dűlőre a fénykép alanyának beazonosítása terén… Dózsa Lászlóval először – és utoljára – 1968-ban találkoztam. Ő a Csokonai Színház ifjú művészeként szép, szőke feleségével és nemrég született kisfiával, Zolikával – akiből szintén színész lett azóta – a karján tért be a ma már csak szép emlékű Színészklubba, ahol akkoriban én is gyakran megfordultam, s beszédbe elegyedtünk. Nem sokkal később egyik barátjától tudtam meg, mi is történt vele 1956-ban. Természetesen ez még korántsem jelenti azt, hogy azon a bizonyos fényképen valóban ő látható, de hogy szenvedő résztvevője volt az eseményeknek, az biztos. Az pedig végleg érthetetlen számomra, hogy – amennyiben nem hisznek neki, vagy tegyük fel, valóban nem mond igazat, és tényleg nem ő van azon a bizonyos képen – miért nem tudják hitelt érdemlően megállapítani a fotó alanyának kilétét? Hiszen mindkét illetőről rendelkezésre áll a fiatalkori fényképe. Bár én laikus vagyok, de véleményem szerint elég lenne csupán akár az orruk és a szájuk közötti távolságot, a szemük állását, netán a fülüket összehasonlítani, hogy kiderüljön, melyikükről is készült az ominózus fotó. Ez nem jutott eszébe eddig senkinek? Esetleg nem is akarják igazából megtudni? Rengeteg a kérdőjel ebben az esetben, s könnyen meglehet, hogy nem is kapunk a kérdésekre érdemleges választ. Pedig jó lenne…

– Kenyeres Ilona –








hirdetés