Muszáj lesz betalálniuk a visszavágón a debreceni futsalos lányoknak

Muszáj lesz betalálniuk a visszavágón a debreceni futsalos lányoknak
© Fotó: deac.hu
Debrecen – Azt nem állíthatjuk, hogy a DEAC lépett nagyobbat az 5. hely megszerzéséért a női futsal NB I. csütörtöki rájátszásán Debrecenben, de az 1-0-s vendégsikertől az alapszakasz győztes Tolna sem alélhat el.

A DEAC-nak több komoly gólszerzési lehetősége is adódott, de kihasználatlanul maradt mindegyik, míg a látogatók a hajrában egy meglehetősen szerencsés találatot értek el, de ezen kívül jól működött hátul a DEAC-retesz. Sólyom Attila edző a május 29-i visszavágó kapcsán azt ígérte, hogy a Tolnának újfent meg kell szenvednie majd a mieinkkel – sőt, szeretnék ledolgozni az egygólos hátrányt.

Női futsal NB1 rájátszás az 5. helyért (1. meccs)
2016. május 19. Debrecen DESOK csarnok

DEAC – Brand-Mission Tolna 0-1 (0-0)

Sólyom Attila: – A mérkőzés egyetlen pozitívuma (a védekezésünkön kívül), hogy megmaradt az esélyünk a visszavágóra. Ugyanilyen fegyelmezett védekezésből szeretnénk pontosabb támadásbefejezésekkel meglepni a Tolnát, és idegenben megszerezni az ötödik helyet.

A csütörtöki odavágón a 3 válogatottal felálló Tolna vezetett több támadást – ahogy sejtettük is. Ugyanakkor a DEAC nem kényszerült állandó védekezésre, sőt, a kontráiban volt fantázia. Sajnos azonban a befejezésekbe mindig hiba csúszott. Emellett a vendégek kapusa – igaz, olykor naggyá is tettük – jól állt a lábán, ezért a jó néhány debreceni meglódulás végén gyakorlatilag mindig a Tolna hálóőre nyerte meg a párharcokat. Ezen kívül voltak olyan hazai lövések is, amelyeknél a kapus tehetetlen lett volna, de kicsivel célt tévesztettek ezek a próbálkozások.

Kemény, mondhatni férfias küzdelem zajlott a pályán, amely során egyik fél sem kímélte magát (és a másikat). A felállt DEAC-védelem ellen azonban sokáig tehetetlennek bizonyult a Megyes Ágnes vezette Tolna. Nálunk hol Kota Gabi, hol Horváth Viki centermunkájában bizakodhattunk, de, bár a támadásokra nem sok ereje maradt az ismét végig játszó Radics Áginak, ő is veszélyeztetett párszor (főleg a második félidőben, amikor alkalomadtán előrehúzódott a csapatkapitány is). Dancs Rebi ezúttal kevésbé lépett fel a támadásokkal, de a mezőnyben derekasan dolgozott.

Pozitívum volt az is, hogy Urai Bia ismét pályára léphetett komoly sérülése után, de mint bevallotta kissé izgult, hiszen 3 hónapja nem szerepelt tétmérkőzésen – jelentjük lassan kezd viszaszokni, ami öröm, hiszen rá nagy szüksége lesz a csapatnak. Igaz ez Erdős Edinára is, aki most visszafogottabb teljesítménnyel rukkolt elő, de ha belejön, vele is sokat színesedhet ismét a DEAC játéka.

Horváth Reni ugyanakkor csak a lelátón ücsörgött, mivel a lassan gyógyuló, legutóbb pár percet már a pályán töltő szélvészgyors támadó az egyik heti edzésen úgy érezte, hogy ismét rásérült a térdére, ezért nem kockáztatták meg szereplését. Balla Ancsi játszott, volt is egy-két nagyon igéretes sorozata, ám az i-re a pontot (a gólt) nem tudta feltenni.

Úgy általában véve, csapat szinten jól működött a védelmünk, de pár baki becsúszott azért. Ám, ha már verve voltak a mezőnyjátékosok, Kósa Viki ismét stabilitást adott a DEAC-nak. Felső sarokból gyors vetődéssel kiszedett labdája vagy reflexvédése élményszámba ment. A kapott gólról nem tehetett.

A Tolna (és a mérkőzés) egyetlen találata a 37. percben esett (0-1), amikor egy gyorsan elvégzett oldalberúgás után két ügyes passzal helyzetbe hozták magukat, végül pedig egy számukra szerencsés mozdulattal a hosszú sarokba gurított Hodován Edit – pechünkre egy lábban sem akadt el a nem túl erős, de a kavarodás miatt nehezen követhető lövés (inkább pöckölés).

A mieink próbáltak egalizálni, egy-két letámadásunk egészen jól sült el, ám ezen a napon még “mákunk” sem volt. Pedig egy ízben például a labda már szinte túlperdült a vendégek kapusának vállán, de valahogy visszaédesgette maga elé azt.

Egészében véve nem érdemtelen a Tolna sikere, hiszen tett érte bőven. Ugyanakkor a DEAC nagyon megérdemelt volna legalább egy gólt, hiszen ellentámadásainkban többnyire volt dinamika, és nem egyszer csak a kapussal állt már szembe játékosunk.

Ami nagyon fontos, hogy mind a végeredmény, mind a látottak azt mondatják velünk: ez még nincs veszve. Otthon egyértelműen a Tolna lesz az esélyes (talán még inkább, mint itt Debrecenben volt), de megtapasztaltuk azt is, hogy hibára kényszeríthető, illetve gyors embereinkkel olykor nehezen boldogultak rutinos, nagy tudású játékosai. Azt se feledjük, hogy Bokor Adrienn letöltötte 2 meccses eltiltását, így vele fizikálisan és taktikailag is erősödik csapatunk.

A Tolna bizonyította, hogy nem véletlenül nyerte meg az alapszakaszt, de arra is rájöhettek lányaink, hogy nem legyőzhetetlen ellenfél. A DEAC egy vállalható szűk vereséggel, illetve olykor kimondottan jó futsalt bemutatva várja a második derbit, amelyre május 29-én, a Tolna-Mözsi csarnokában kerül sor.

Ami biztos, hogy – miként Sólyom Attila ismegjegyezte – a visszavágón muszáj lesz betalálnunk ellenfelünk kapujába…

– Koppányi Szabolcs –








hirdetés