Munka után édes…

Munka után édes…
Szabadság, egyenlőség, testvériség. A francia forradalom máig érvényes jelszavai. Amelyekhez csatlakozhat a „valódi pihenőt a dolgozó pihenőidejében”, szintén általuk alkotott csatakiáltás. T.Szűcs József jegyzete.

Tehát a franciák történelmi hevülete napjainkban sem látszik kialudni. Merthogy amint a hvg.hu oldalain olvashattuk nemrégiben, a munka világában például egy méltán forradalminak nevezhető lépésre készülnek. Ami meglehet, ugyanúgy mérhető változásokat hoz a gazdaságukban, mint anno a 35 órás munkahét bevezetése. Utóbbi a munkahelyek számának növekedése mellett, ráadásul még a termelékenység növekedésével is járt. Most pedig kormány (mármint a francia) az ottani szakszervezetek nyomására törvényben kívánja szabályozni azt, hogy a munkavállalók figyelmen hagyhassák a munkaidő után hozzájuk érkező hivatali emaileket. Az ebédszünetüket már most is sok helyütt kötelező kivenniük, tehát konkrétan el kell hagyniuk a munkaszobájukat. S közben akár egy-két pohár borocskát is leguríthatnak a torkukon a cég kantinjában, ha nem veszélyes munkahelyen dolgoznak. Amennyiben zöld utat kap a javaslat, akkor meghallgatásra talál az a dolgozóktól eredő panasz, miszerint a „munkaidő utáni email bombázásokkal a vezetők tulajdonképpen túlóráztatják a dolgozókat”. Anélkül, hogy a megfelelő ellenszolgáltatást kifizetnék nekik. Mindehhez tudnunk kell, én is most tudtam meg, hogy a túlmunka kifizetéséért ugyancsak mélyen a saját zsebükbe kell nyúlniuk a munkáltatóknak. Amit gyanítom, ott sem szívesen tesznek. Az ötlet így sokak számára valódi érdekvédelmet jelenthet. Bár ezt a kifejezést, még inkább tartalmát sokan igyekeznek kiirtani a magyar nyelvből, s még inkább a munkás magyar mindennapokból, azért szeretném, ha az elképzelés üzenete hazánkig is elérne. S ha nem is vezetnék be, hisz talán soha nem is fogják, azért nem találna (az ilyen jellegű kezdeményezésekre általában) teljesen süket fülekre. Nyilván a törvény ott sem érintené azokat, akiknek folyamatosan munkára készen kell állniuk, s ugraniuk akkor, amikor (vész)helyzet van. Vagy rugalmas munkaidőben dolgoznak. S értelemszerűen akkor (a legtöbbet), amikor a munkakörük megkívánja. S ahogyan az éremnek minimum két oldala van, visszafelé is igaz az adok-kapok. Hisz a munkavállalónak illik a napi munkaidejében a rá ésszerűen kiszabott feladatokat elvégeznie. Mert lehet, hogy a munkaidő után kapott számonkérő főnöki levélnek tartalmilag tulajdonképpen igaza van. S egy elvégezhető, de el nem végzett munkára hívja fel a figyelmet.

Ám nálunk, azt hiszem, ma is az a jellemzőbb gyakorlat, nem kívánva megsérteni senkit, hogy a cégvezetők, tulajdonosok, főnökök stb. egy része idevágó emaillel vagy hasonlóval sem idegesíti beosztottját. Anélkül is minden cécó és ellenszolgáltatás nélkül túlóráztatja, ha érdekében áll. Hisz tudja, hogy a dolgozójának szinte a legvégső, azaz még elviselhető, határokig általában pedig az áll érdekében, hogy megtartsa aktuális munkahelyét.

– T.Szűcs József –



Sporthírek






hirdetés