Motoros kalandtúra 60 évesen

A gyógyulásáért kezdett motorozni, majd a száguldás az élete részévé vált.

Nem csak a húszéveseké a világ – ezt támasztja alá a debreceni Kovács Lajos kalandos utazása, aki nyugdíjazását „ünnepelvén” egy több mint tízezer kilométeres motoros túrára vállalkozott – egyedül.

Közel 1 hónapig
– Régen terveztem már ezt az utat, eredetileg Tunézia lett volna a végcél, de abban a térségben – főleg Algériában – egyáltalán nem biztonságos a motorozás, így végül Marokkóig mentem, ami azért is volt jó választás, mert sokkal látványosabb és szebb ország, mint Tunézia. Összesen 10.110 kilométert hajtottam végig 27 nap alatt. A napi penzumom 6-10 óra volt, három nap kivételével – amikor egy kis pihenést, városnézést iktattam be a programba – állandóan motoron ültem. Visszagondolva erre a közel egy hónapra, a legnehezebb az első három nap volt, mert én világ életemben off-roadoztam, s most aszfalton kellett mennem, s időre volt szükségem, amíg megszoktam – osztotta meg élményeit a Naplóval Kovács Lajos.
Már tervez
A motoros hű társa ezen a túrán egy Suzuki DR-Z 400 enduro vasparipa volt, amit átalakítottak, hogy közúton is jól haladjon. Oláh József szerelőnek is köszönhetően semmi probléma nem volt a „vassal”, így Kovács Lajos épségben, egészségben járta meg az utat. Sokakban felmerülhet a kérdés: a motoros miért vágott neki ennek az emberpróbáló feladatnak? – Közel 8 éve nagyon beteg lettem, életmódot kellett változtatnom, amiben nagy szerepe lett a motorozásnak.
Heti rendszerességgel jártam ki a Sámsoni úti krosszpályára edzegetni, majd más városokba versenyezni. Az életem részévé vált a motorozás, majd amikor nyugdíjba kerültem, időm is lett rá, hogy ezt a régóta dédelgetett tervemet megvalósítsam. Nagyon örülök, hogy sikerült, de már a következő túrát tervezem, amikor ennek az útnak a fordítottját járom végig, azaz Törökországot, Egyiptomot és Líbiát veszem célba – de ezt a kalandot csak 2-3 év múlva akarom végigcsinálni.
Kovács Lajost motorostársai nem csak az induláskor, hanem az érkezéskor is várták az egyik debreceni benzinkútnál, ami óriási boldogsággal töltötte el a „világjárót”.
Ettől már csak akkor volt boldogabb, amikor a hazaérkezés másnapján a Sámsoni úti krosszpályán „összeverődött a banda”, s több mint két tucatnyian rótták a köröket a dombokon.
HBN-BN