Mosoly mese

Mosoly mese
© Illusztráció: Getty Images
Karácsony igazi csodája advent. A várakozás, a készülődés hevülete. Várjuk az örömöt, a meglepetést, amit szeretteink okoznak nekünk és, amit mi okozunk nekik. Vajon tudjuk-e hogy, akik oly’ kedvesek számunkra, minek örülnének igazán? Figyeltünk rájuk? Tudjuk, hogy mi a címe a könyvnek, amit szeretett volna megvenni magának, de nem volt elég a pénze. Vagy milyen színű a kabátja és ahhoz milyen sál illik? Ugye nem! De megszokjuk, mert olyan igazán ránk sem figyel senki. Réti János írása.

Maradnak az apró figyelmességek. Legyünk őszinték: a vásárlók, válogatók tömegéből, tízből kilencen főleg maguknak nézelődnek, azt keresik, hogy nekik mi tetszik és csak az után jönnek a rokonok. Az örömökkel is úgy vagyunk, hogy leginkább a saját, régi, gyerekkori karácsonyainkra emlékszünk, ami egyetlen, amolyan globál karácsonnyá válik bennünk. Annak a képeiben mindig hó van, este van és mi sietünk egyik családtól a másikig. Izgalom vár, csomagbontogatás és öröm. Ilyen, olyan, amolyan. Az én emlékeimben a játékvár, a gombfoci pálya vezet csapattal, meg a kis öltöny. Meg egy mosoly, de az már a felnőtt, az apai korból. Mert mindenki másként, pontosabban, a maga módján örül, illetve tud örülni, ha eltalálják, amit szeretett volna. Van, aki ujjong, van, aki könnyeket ejt és van, aki puszira repül az ajándékozó nyakába. Számomra a leginkább szívmelengető emlék a fiam mosolya. Ő nem az ujjongó típus volt, aki nem győzte volna a hálálkodást. Mindent megköszönt. Szép szelíden. De, hogy mi „találta” el igazán a kis kimondatlan vágyát, azt egy mosoly jelezte, ami megjelent a szája sarkában és ott díszelgett az arcán, jelezvén az igazi örömöt. Úgyhogy mi mindig arra törekedtünk, legyen az ajándékaink között olyan, amire előbújik az a kis mosoly. Egy apa legnagyobb öröme, ha örülni látja fiát. Azóta évtizedek teltek el és a sors úgy hozta, hogy távol élünk egymástól. De mit nem adnék, ha azon az estén, amikor megjön a Jézuska, meglátnám újra azt a mosolyt, érzékelve, hogy örömet szereztem neki! Mialatt ő már a lányai arcán tündöklő mosolynak örülne.

– Réti János –








hirdetés