Mondhat-e nemet a mentő?

Egy olvasónk panaszolta, hogy beteghez hívta a mentőt, de azt a választ kapta, forduljon a házi- vagy az ügyeletes orvoshoz, s amennyiben a szakember kéri, úgy indulnak a hívásra.

Mondhat-e nemet a mentő? Milyen szabályok vonatkoznak ilyen esetekre?  Nagy Gergelyt, a debreceni mentőállomás vezetőjét kérdeztük erről, aki azonnal közölte: ha a bejelentés alapján az eset sürgősnek látszik, azonnal indítják a szirénázó járművet.

Nyilvánvaló azonban – folytatta –, hogy az előre tervezhető szállításokat (vérvételre, kivizsgálásra, kezelésre valamely gyógyintézetbe stb.) a gyermekorvos, a háziorvos vagy az ügyeletes orvos rendelheti meg. Ezt az érintettek többnyire tudják is. Arról kell tehát beszélnünk, amikor egyéb ok miatt fordulnak hozzánk. A szolgálatnál a telefont gyakorlott mentőtisztek, mentőápolók veszik fel. A bejelentés tartalmából el tudják dönteni, valóban sürgős (súlyos, esetleg életveszélyes) esetről van-e szó.

Amikor például fogfájáshoz, mentruációs görcshöz, gyomorrontáshoz, hasmenéshez, meghűlés miatti lázas állapothoz kérnek mentőt, valóban azt tanácsoljuk, forduljanak a házi- vagy az ügyeletes orvoshoz. De az elutasítás a ritka. Hiszen olyor nem is a beteg közeléből telefonálnak, hanem valamely ismerős, vagy szomszéd hív, aki nem tud beszámolni a tünetekről. S mivel látatlanban nem lehet megítélni a súlyosságot, inkább kimegyünk, semmint kockáztassunk – mondta a főorvos.

Arra a kérdésünkre, hogy a privát hívásra történő vonulásuk közül hány százalékra teszi a háziorvos vagy az ügyeletes által is ellátható eseteket, azt felete: több mint ötven százalék. Ha statisztikát vezetnének, lehet, hogy kiderülne: eléri a hetven százalékot is – jegyezte meg.