MNK: negyvenéves sikerre emlékeznek

Az MNK-győztes csapat játékosai és vezetői
Az MNK-győztes csapat játékosai és vezetői - © Fotó: Archív
Debrecen – Benyáts Balázs elmondta, izgalmasan alakult a Fradi elleni kupavisszavágó.

1979. április 1-jén, vagyis éppen ma negyven éve nyerte meg a legendás Debreceni Dózsa a Magyar Népköztársaság Kupát (MNK).

Ezt a sikert talán kevesebbszer emlegetik, mint a ’75-ös bajnoki címet, holott ez a győzelem is hasonlóan nagy dicsőség volt. Évente gyűlnek össze a Dózsa bajnokcsapatának tagjai, hogy megemlékezzenek arról az időszakról, amely a cívisvárosi férfi kézilabda aranylapjaira íródott. Ám emellett ötévente az MNK-diadalt is felelevenítik.

Fotó: Kiss Annamarie

Áprilisi tréfa

Benyáts Balázs játékosa, később pedig edzője volt a város népszerű csapatának, a Debreceni Dózsának. A korábbi klasszis lapunknak elmondta, bár szép sikereket értek el, mégis, az emlékek idővel megfakulnak, így már nem olyan egyszerű feleleveníteni az eseményeket.

– 1962-ben kezdtem el kézilabdázni a Dózsában, és egészen addig ott játszottam, majd edzősködtem, amíg a klub 1998-ban meg nem szűnt. Egy bronzot és egy ezüstöt szereztem a Dózsával, az 1975-ös bajnoki címből kimaradtam, mert akkor éppen végzős voltam a Testnevelési Főiskolán. ’78-ban csak a másodikok lettünk a bajnokságban, én akkor be is fejeztem a játékosi karrieremet. Rá egy évre már pályaedző voltam, a kupagyőzelem valamelyest kárpótolt az előző esztendei ezüstért – tekintett vissza a 21-szeres válogatott Benyáts Balázs, majd rátért az MNK-aranyra is.

– Izgalmas csatát hozott a kupadöntő, melyet a Fradi ellen vívtunk. Hazai pályán 26–17-re tudtunk nyerni, ám a visszavágó már nem volt ilyen sima. A Ferencváros kiegyenlített, de Varga István két szenzációs góllal eldöntötte az arany sorsát, ezen a meccsen ugyan 21–15-re alulmaradtunk, de összesítésben még így is mi bizonyultunk jobbnak. A diadal azzal járt, hogy indulhattunk a KEK-ben. Először a francia Dijont búcsúztattuk kettős sikerrel, majd a spanyol Alicante ellen estünk ki. Ekkor már nem nagyon volt pénz, ezek a találkozók is sokba kerültek, ez az időszak tekinthető a csapat hattyúdalának. A kupasiker volt az utolsó nagy eredményünk, úgymond áprilisi tréfaként még megnyertük az MNK-t – fogalmazott az egykori klasszis, aki alapító tagja volt a DKSE-nek, ám trénerként leginkább a fiatalokkal szeretett foglalkozni.

Megtudtuk, Benyáts ezúttal is összehívta a legendákat, akiknek egy meglepetéssel is készült. – Mindig is nagyon összetartó társaság voltunk, ha minden igaz, most is mindenki eljön, az ország minden tájáról érkeznek a csapattársak, barátok, akiknek egy kis ajándékkal is kedveskedni fogok a hétfői találkozón.

Képünkön a világválogatott Varga István | Fotó: Archív

Szoros lett

A Dózsa egyébként a legjobb 16 között kapcsolódott be az 1978/79-es kupaküzdelmekbe, és igen sima útja volt a fináléig. Az első helyért vívott párharcban előbb 1979. 03. 30-án, a debreceni Hódosban mérkőzött meg a Dózsa és a Fradi. A 10. percben még 2–2-re állt a mérkőzés, később végig a hazaiak vezettek. A 20. minutumban már 8–4 volt az eredmény, ezután a keményen védekező FTC-ből Illés és Szabadics 2-2 percre a kispadra került.

Fordulás után egy ideig fej fej mellett haladt a két gárda, de a 40. percben már 10 gól volt a hazaiak előnye, végül 26–17-re nyertek Berekméri Lajos tanítványai.

A visszavágón, április 1-jén Budapesten, a Körcsarnokban a debreceniek kilencgólos előnyük birtokában lassítani igyekeztek a játékot, azonban a zöld-fehérek gyors, sokmozgásos játékukkal így is már az első félidőben jelentős előnyt szereztek. A 47. percben már 8 gól volt a Fradi előnye, de ezt követően két büntető is kimaradt. Az 54. percben „elfogyott” a Dózsa otthon szerzett kilencgólos előnye (21–12). A hajrában kissé magához tért a vendég együttes, és Varga két gólja bebiztosította a kupasikert.

SZADÓ