Mivé lesz a csodagyerek?

Szüts Apor A hallei kirurgus című kortárs operája a Csokonai Színházban
Szüts Apor A hallei kirurgus című kortárs operája a Csokonai Színházban - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – A MagdaFeszt nyitányaként több szempontból is figyelemre méltó produkcióval rukkolt elő a Csokonai Színház.

Két egyfelvonásost állítottak párba, melyek közül A hallei kirurgus egy fiatal szerző, Szűts Apor alkotása, amit a szünet után Händel Acis és Galatea című pásztorjátéka követ. A darabok közti átjárást Szabó Magda és Georg Friedrich Händel személye biztosítja. A 100 éve Debrecenben született írónő jegyzi ugyanis azt a mostani opera alapjául szolgáló rádiójátékot, mely a nagy német zeneszerző gyermekkorának egy epizódját dolgozza fel. Az est második részében aztán az ígéretes zseniből korszakos mesterré avanzsált Händel zenéjét élvezhetjük.

Igényes alap

Alapvetően dicséretes dolog, hogy a Csokonai Színház egy pályázati díjat nyert új magyar mű bemutatásának felelősségét vállalta. Az elő­adás erényei mellett számos kérdést is felvet. A nagy művészek életét feldolgozó alkotások (regények, filmek, színpadi művek) általában azért problematikusak, mert épp a rendkívüli talentum mibenlétének hiteles ábrázolásával maradnak adósak. Szabó Magda 1963-ban remek színészekkel rögzített hangjátéka hiába igényes irodalmi alap a zeneszerző számára, ez kevés az üdvösséghez. Az opera figurái meglehetősen elnagyoltnak, kidolgozatlannak tűnnek. Zenéje alapvetően könnyen befogadható, de rendkívül eklektikus. Szűts Apor operájának címszereplője a lelketlen, idős atya, aki tűzzel-vassal akadályozza fia tehetségének kibontakozását, mert nem holmi hajbókoló, mihaszna zenésznek szánja, hanem jómódú jogászt kíván belőle nevelni. Végül az apa enged a rá nehezedő nyomásnak és érzelmi ráhatásnak, megtörik, és utat enged a csodagyerek számára. Tömören így foglalható össze a történet lényege.

Gyakori próza

Fiatal szerző esetében talán nem bűn az allúzió folyamatos jelenléte, de miután a történet a XVII. században játszódik, az amerikai bluesra (és sok minden másra) emlékeztető hangvétel túl erős stíluskeveredést okoz. Ugyanakkor el kell ismerni az alkotó kétségtelenül meglévő invencióját, különösen a zenekarkezelés és a hangszerelés tekintetében.

kr2

Fotó: Molnár Péter

Problematikus és indokolatlan a szereplők gyakori prózában történő megszólalása is. Daljáték vagy operett esetében ez természetes eszköz, de az úgynevezett „átkomponált” opera műfajában csak rendkívüli pillanatokban van ennek helye. (Például amikor a haldokló Violetta szerelme levelét olvassa fel Verdi Traviatájának utolsó felvonásában.) Az opera talán legsikerültebb része a kórusos jelenet, mely valóban operai pillanatokat eredményez.

Komolyság

A rendezést (Gemza Péter munkája) és a szereplőket illetően az első szó a dicséreté, mert valamennyien komolyan vették cseppet sem könnyű feladatukat. A gyermek Händelt a fiúszoprán Mézes–Pataki Atos testesíti meg. Szerencsésebb lett volna a szerzőnek kompromisszumot kötnie, és nadrágszerepként egy fiatal, alkatilag és hangilag is alkalmas énekesnőre bízni a figurát. Zavaró, hogy a Kirurgus zenei anyaga túl mélyre íródott, bár ezzel Szécsi Máté derekasan megküzd. Terjedelmét tekintve a címszerep mellett Susán Mónika szólama (Katarina) a legfontosabb, aki tudtommal beugróként vállalta a fellépést, mert az eredetileg felkért énekesnő megbetegedett. Inkább a figura érzelmi karakterét tudta megragadni, mély hangjait gyakran elfedte a zenekar. A színház szólistaként szárnyaikat próbálgató fiataljai (Rendes Ágnes, Biri Gergely, Janovitz Zsófia, Donkó Imre) mellett a tapasztalt elődök (Böjte Sándor, Wagner Lajos, Ürmössy Imre) is tevékeny részesei voltak a bemutatónak, melyet a zeneszerző vezényelt.

Jelentős tett

Szünet után üdítően hatott az immár mesterré érett Händel négyszereplős mitologikus darabja, az Acis és Galatea. Ennek műsorra tűzését már azért is jelentős tettnek érzem, mert végre megszakadt az a helytelen gyakorlat, miszerint csak szűk 150-200 év operaterméséből válogatnak a rendezők és karmesterek. A barokk operák mellőzését az is táplálhatta, hogy a historikus előadói gyakorlat térhódításával párhuzamosan, zenekaraink és kórusaink átengedték a terepet a specialistáknak. Ez aztán azzal a hátránnyal járt, hogy profi muzsikusok százai jóformán elvesztették napi kapcsolatukat a romantikát megelőző korszakok alkotásaival. Örömmel tapasztaltam, hogy milyen jól érvényesült Händel ragyogó muzsikája a Csokonai Színház falai között. Az ízléses színpadkép (Debreczeni Borbála) és a mértéktartó rendezés (Gemza Péter) jól szolgálta az előadást.

Lírai hang

Ami az énekesi teljesítményeket illeti, Biri Gergely újabb jelentős lépést tett pályáján. Jól győzte, és kifejezetten szép lírai hangon tolmácsolta Acis szólamát. Karakteres alakítás volt Kéringer László Damonja is. Miután megszokta a hallgató az énekes különös hangszínét, élvezhette a virtuóz és gazdagon díszített előadásmódot is. Nagy Kíra (Galatea) üde elfogódottsága folyamatosan oldódott az előadás során. Donkó Imre, aki Polyphemus alakjában je­leskedett, elsősorban a szörny karakterét igyekezett megragadni, a szélső hangok esetében megengedve magának a naturális hangképzést is. A közreműködő színházi kórust és a Kodály Filharmonikusokat Somogyi-Tóth Dániel nagy lendülettel irányította. Néhány tempóját túlzottan gyorsnak éreztem, ami időnkénti egyenetlenségeket eredményezett. Az összbenyomás mégis pozitív volt, mert Händel művészetének mélységéből és szépségéből sok mindent felszínre hozott.

Utóhang

Tartok tőle, hogy a színház küszöbön álló felújítása miatt – megfelelő játszóhely hiányában – egy ideig nélkülöznünk kell a látványos nagyoperák előadásait. Lehet, hogy ez a mostani vállalkozás már némileg erre a helyzetre készített elő bennünket. Ha ez így van, akkor érdemes a felelős művészeti vezetőknek a kis apparátusú barokk operák irányába fordítani figyelmüket. Ezek között szép számmal akadnak felfedezésre méltó művek, melyek megfelelő karmesteri és rendezői bábáskodás mellett elnyerhetik a közönség tetszését.

HBN–baljos


Szereplők

Szüts Apor: A hallei kirurgus

• A kirurgus Weissenfels tartomány udvari sebésze: Szécsi Máté; • A gyermek Händel, a Kirurgus és Dorothea gyermeke: Nagy Milán / Mézes-Pataki Atos; • Katharina a kirurgusék szolgálólánya: Kovács Annamária / Susán Mónika; • Dorothea a kirurgus felesége: Rendes Ágnes; • Matheus a kántor: Wagner Lajos; • Krieger udvari karmester: Ürmössy Imre; • Herceg Weissenfels hercege: Biri Gergely; •Hercegné: Janovicz Zsófia; • Martin Mester részeges suszter: Böjte Sándor; • Kocsis: Donkó Imre;

G. F. Händel: Acis és Galatea

• Galatea: Nagy Kíra / Kovács Csilla;

• Acis: Biri Gergely; • Polyphemus: Donkó Imre; • Damon: Kéringer László


Az I. MagdaFeszt alkalmából megnyitották a Tisztuló horizont című álló- és mozgókép installációt a Csokonai Színház nézőtéri büféjében
Debrecen - A Csokonai Színház nézőtéri büféjében a Tisztuló horizont című tárlat megnyitásával, majd a nagyszínpadon A hallei kirurgus című opera ősbemutatójával indult hétfőn a MagdaFeszt. Szüts Apor: A hallei kirurgus | Fotó: Molnár Péter A hétfői kiállításmegnyitón | Fotó: Molnár Péter ...








hirdetés