A mellőzöttség érzése nem kellemes lelkiállapot, hát még, ha a közszolga azt látja, hogy körülötte boldog-boldogtalannak emelkedik a bére (a közmunkástól a minimálbéresen és az állami hivatalnokon át a polgármesterig), csak az ő pénzével nem törődik a kutya se. Pedig az apró falvainkban nem ritka az olyan egy-két fős hivatal, ahol a kollégáknak szinte mindenhez érteni kell. Elvégre a közfoglalkoztatás a helyhatóságoknál maradt, és ugye a bérszámfejtést se lehet a hónap végén csak úgy „odakenni”.
Szerencsére egyelőre kevés példa van arra, hogy a megalázóan alacsony fizetés miatt önkormányzati dolgozók veszik a kalapjukat, de folyosói beszélgetéseken mind gyakrabban kerül szóba akár ez is, mint lehetséges opció…
