Mindneki harcoljon magáért! – Popper Péter Debrecenben

Mindneki harcoljon magáért! – Popper Péter Debrecenben

Debrecen – Majdnem teltház fogadta Popper
Pétert kedden este a Lovardában a
„Mesterkurzus” első
előadásán. A pszichiáter
öregesen helyet foglalt az egyszerű
színpadon és
élettapasztalataiból
kétórányit megosztott
közönségével.


Nem rajongok az előadás
címéért: Családi
boldogság, családi pokol – mondta
mindjárt az elején.


– Mi magyarok mindig túl nagyokat mondunk,
túlhangsúlyozunk és el is
hisszük. Nálunk a sofőr is
pilóta. A boldogság nem állapot:
vannak felszikrázó pillanatok az
életben, amit nevezhetünk így, de ez
nem tartós. Vannak veszekedős,
konfliktusokkal terhelt családok is, de hogy ez
pokol lenne?…

Csoportban


Az emberek gyenge biológiai fegyverzetük
miatt mindig is csoportban éltek. Ez pedig
fölveti a férfiak és nők
kapcsolatának kérdését.
Különböző modelleket
próbáltunk ki (hárem, nyitott
házasság, kommuna, stb), de minden
kísérlet megbukott –
vélekedett Popper Péter.


Felidézte az ókori elea-i, nők
irányította társadalom
szokásait, hogy kimutassa: nincs olyan
férfi, akit egy nő ne tudna
tehetetlenné, impotenssé tenni
viselkedésével.


A nyílt házasság kapcsán a
birtoklási ösztönre hívta fel a
figyelmet a pszichiáter, mely szerinte
erősebb a szexuális vagy az
önfenntartási ösztönnél
is. Számos férfi és nő
tulajdonaként őrzi a párját,
csak magának akarja kisajátítani,
sértésnek veszi, ha a másik
nélküle megy sörözni,
vagy traccspartira: ez nem a kapcsolat
satbilitását, hanem éppen
bizonytalanságát mutatja.


Sőt, gyakran a gyerekeinkre is tulajdonjogot
formálunk, büntető és
jutalmazó hatalomként magasodunk
föléjük.

Nem a tied


– Harminc évig dolgoztam
orvostudományi egyetemen, s gyakran hoztak
hozzám szorongó gyereket, aki tíz
körömmel kapaszkodott anyja
szoknyájába. Ez bizonytalan kapcsolatot
jelent, reszket a kicsi, hogy elhagyja a mama.


A birtoklás sűrűn forrása a
családi boldogtalanságnak. A
Jóisten elfelejtett bevésni egy mondatot
az emberek szívébe: a másik ember
nem a te tulajdonod! – jegyezte meg
Popper Péter.


A férfi-nő kapcsolat egyik
próbatételeként az
áldozatvállalást jelölte meg.
Sokan úgy érzik,
családjukért föladják
vágyaikat. Ha azonban túl soknak
tartják a kompromisszumot – akkor nem
éri meg.


Az egyik legrosszabb dolog, ami megnyomoríthat
egy családot, ha mártír van benne.
Főleg az anyák válnak azzá,
de mit közvetítenek lányaiknak?
Lemondani mindenről nem túl
csábító perspektíva, nem
csoda, hogy annyi szingli van. A gyereknek is az a
jó, ha teljes életet élő apja
és anyja van – figyelmeztetett a
„mester”.

Önmagunkért


– Nem azt kérik számon
tőlünk, hogy Assisi Szent
Ferenc
cé váljunk, hanem hogy a
bennünk szunnyadó lehetőségeket
megvalósítottuk-e? Amit ránk
bíztak: önmagunk, ömnagunkért
felelünk elsősorban és csak
másodsorban családtagjainkért
– hangsúlyozta a
pszichiáter. Ezzel együtt
frázisnak nevezte azt a
közvélekedést, hogy minden
szülő „hivatalból” szereti
a gyerekét. Van aki nagyon, aki kicsit és
aki nem szereti.

– Hozzám csupa tönkrement gyereket
hoztak, akiben nem volt elég tartás, hogy
ellenálljon ha kell – jegyezte meg.
Saját életéből is hozott
példákat hogy megértesse
közönségével: senki sem harcol
értünk, ha mi nem tesszük meg
magunkért.

Popper Péter szerint a
házasság nagyjából öt
évig működik, utána a
szerelemből nem szeretet, hanem unalom lesz. Az
élet fontos kérdése, hogy
utána mi legyen?


A házasságot nem hosszú időre
találták ki; csak addig, míg
valamely (ókori) fél meghalt
gyerekszülésben, csatában,
pestisben. Ma addig jó a kapcsolat, míg a
pár valahonnan valahova tart.


Ezután vagy azért maradnak együtt,
mert a másik fontos számukra, vagy mert a
helyzet fontos: hogy házas vagyok, gyerekek
vannak, anyagilag jobban jövünk ki.
Utóbbi rossz kapcsolat lesz.

Szerelemből rosszabb


Szokatlan összehasonlítással is
élt a szakember: szerinte a régi
érdekházasságok vagy az
Indiában, asztrológusok meg
közvetítők révén
kötött házasságok sokkal jobbak
és tartósabbak, mint a mi európai,
szerelemből származó frigyeink.


– Előbbiek ugyanis nulláról
indulnak,a párnak közös
élményei lesznek, érzelmi
felfedezéseket tesznek; feljönnek egy
szintre, de mi a szerelem csúcsán
házasodunk, innen csak lefele vezethet az
út – vélekedett.


– A szerelem extázisában mindenki a
legszebb arcát mutatja, eljátszik egy
szerepet, ami aztán a házasságban
foszladozni kezd.


A legtöbb ember pedig kivetíti a
másikra álmait, elvárásait,
s ebbe szeret bele. valójában nem is
tudja, milyen ember akit elvesz/hozzámegy, s
amikor kiderül, hogy más, mint
képzelte, akkor partnerére haragszik.

Mechanikusan

Popper Péter beszélt egy
viszonylag új kutatási
területről a mechanikus viselkedési
sémákról is. Bizonyos
életszakaszokban bevésődnek
különböző típusú
magatartásformák (például
egy helyzetre hisztizéssel vagy
szorongással reagálunk, nyíltan
vagy manipulációval érjük el
céljainkat), és ezeket később
is használjuk, akkor is, ha már nem
megfelelőek számunkra.


– Nehéz változtatni ezeken a
sémákon, de fontos lenne, mert ha csak
mechanikusan alkalmazzuk őket,
elbeszélünk egymás mellett,
dühösek és
sértődöttek leszünk és
ezért is széteshet egy család.


SZ.T.