Mindig van lejjebb
Miért? Vannak ilyenek is? – kérdezünk vissza kicsit sarkítva, de a másik oldalról nincs fogadókészség gyengére sikerült iróniánkra. Mintha két világban élnénk. Lehet persze, csak rossz helyeken járunk, nem a kellő alkalommal nyitjuk ki a fülünket, és különben is kétharmaddal még fekete is fehérré változhat.
Egy éve ugyanolyan sokan indultak állás reményében a munkaügyi központba, mint idén, ám akkor legalább sorjáztak az ajánlatok a táblán. Az idén előbb üresen tátongott, a harmadik napon két szakmunkát kínált. Tavaly a 380 fölötti benzinár múló kisiklásnak tűnt, most indiántáncot lejtve tankolnánk csurig a tartályt. Ugyanez mondható el a cigiről, a piáról és még a nélkülözhetetlen közszükségleti cikkekről is. A forinthoz viszonyítva állandóan szárnyaló pénznemű hitelek terhe nyomorítja lelkünket; a kirúgástól vészterhes időkben mindent lenyomnak a torkunkon a munkahelyünkön; s akiknek még ezek mellett is megadatik, hogy az egészség és a feltöltődés jegyében elutazzon egy sítúrára, azoknak sosem látott forint-euró árfolyam veszi el a kedvüket a téli kikapcsolódástól. Akkor minek is örüljünk? Hogy még ez sem az alja…
- Égerházi Péter -
