Mindenkit megbolondít a tökével

Mindenkit megbolondít a tökével
© Fotó: HBN
Debrecen – Remek mulatság kerekedett A chioggiai csetepatéból.

Méhes László rendezésében mutatta be a Csokonai Nemzeti Színház társulata Goldoni A chioggiai csetepaté című komédiáját. A jobbnál jobb színészi alakítások közül a Mercs Jánosé emelkedett ki, aki ezúttal brillírozott szerepében.

Önérzetes hímek

A chioggiai csetepaté egy kis olasz halászfaluban játszódik, ahol az asszonyok a tengeren halászó férfiakat várják álmodozva, vágyakozva haza. Váratlanul felbukkan egy szerelemre éhes fiatalember, Toffolo (Pál Hunor), aki az ajándéknak szánt (sült) tökével alaposan felkavarja az állóvizet, s nagy ramazúri tör ki a nők között. Igaz, – a heves olasz mentalitásukhoz hűen – amilyen hamar összekapnak, ordibálnak, sőt tettlegesen is bántalmazzák egymást, olyan gyorsan békülnek meg, s borulnak egymás nyakába. Ám amikor megérkeznek a várva várt férjek, vőlegények, Pasqua (Majzik Edit) és Lucietta (Szakács Hajnalka) merő „jóindulatból” elkottyint egyet s mást Beppének (Papp István) menyasszonyáról, Orsettáról (Szűcs Kata). Erre reagálva bosszúból Libera (Varga Klári) és Checca (Krajcsi Nikolett) ülteti el a bogarat a féltékeny Titta Nane (Mészáros Tibor) fülébe, aki azonnal számon is kéri szerelmét, Luciettát: „Miért fogadtad el a tökét?” Ha nem tudnánk, hogy itt most egy szelet sült tök miatt áll a bál, azt hihetnénk, hogy valami 18-as karikás erotikus performance-ba cseppentünk bele… Aztán, ahogy az ilyenkor lenni szokás, a feltüzelt, önérzetükben sértett hímek a gaz csábító Toffolo nyomába erednek, az egyik késsel, a másik kővel, a harmadik bárddal. Az üldözött, testi épségét féltő széltoló a jegyzőhöz (Vranyecz Artúr) fordul segítségért, aki végül kibékíti a chioggiaiakat.

A sztori kapcsán nem nehéz némi analógiát felfedezni az „Egy szög miatt” kezdetű angol gyerekverssel, hiszen Goldoninál a leányzó egy szelet sütőtök miatt veszíti el majdnem szerelmét, mely legalább olyan banális, mint egy csata elbukása egy patkószeg miatt…

Mindenki hozza

A nézőtér, illetőleg az erkély színpadhoz közeli oldala részben be van építve, és hangulatos olasz város képe elevenedik meg előttünk. A díszlet (Rózsa István munkája) nemcsak esztétikus és korhű, hanem jól bejátszható, könnyen változtatható; a felső páholy mindkét oldalán folyamatosan nyílnak és csapódnak az ablakok, asszonyi szitokszavak csapnak össze a levegőben, sőt még a köpőcső is előkerül…

A rendezőt dicséri, hogy tökéletesen kihasználja a mediterrán vígjáték verbális és nonverbális lehetőségeit, azaz képes szavakkal és mozdulatokkal, cselekedetekkel egyaránt nevettetni. Külön említést érdemel a szereposztás, mely szintén Méhes Lászlót igazolja. S ritkán fordul elő, hogy egy produkcióban az epizodistáktól kezdve mindenki egyformán jó, s mindannyian önfeledt kedvvel játszanak. A debreceni – szünet nélkül játszott – előadáson pedig ez megtörtént!

Hiteles Szakács

A nők közül Majzik Edit érezhetően jól érzi magát szerepében, ösztönösen hozza az olasz temperamentumot, s otthonosan mozog e miliőben. A Luciettát játszó Szakács Hajnalka is lubickol szerepében, hitelesen tálalja a csapongó, de szíve mélyén hűséges, szenvedélyektől fűtött női lélek sokszínűségét. A Checcát alakító Krajcsi Nikolett szerelemre éhes, ám e téren még tapasztalatlan csitriként bájosan próbálgatja a női csábítás technikáit. Varga Klári (Libera) és Szűcs Kata (Orsetta) nagy kedvvel, humorral hozza figuráját. Papp István (Beppe), Bakota Árpád (Toni) és Miske László (Vicenzo) is humorosan prezentálják az emberi viszonylatokat, a felturbózott érzelmeket. A legkisebb szerep a Rózsa Lászlóé, buzisra vett altisztje azonban éppúgy kitalált és jól kidolgozott, mint társaié. Parádés alakítással lepett meg Vranyecz Artúr a kéjenc jegyző szerepében, aki a hölgyek kihallgatásánál – hatalma mellett – előadó-művészi képességét is bevetette célja érdekében, természetesen a behálózás szándékával. Mészáros Tibor egyedi gesztusrendszerrel meg tudta mutatni Titta Nane durcás, hisztis, kissé infantilis halászlegény oldalát ugyanúgy, mint a benne rejlő önérzetes hímet. A darab elején kicsit erőltetettnek éreztük Pál Hunor játékát, ám később ízlésesen vicces játékával meggyőzött bennünket arról, hogy a rendező keresve sem talált volna nála jobb Toffolót.

Mercs bravúrszerepben

A férfiak között egyértelműen Mercs János (Fortunato) alakítása a legkidolgozottabb, nem véletlen, hogy a legmulatságosabb is egyben. Igazi bravúrszerep az övé, ám a megvalósításához tökéletes hadarótechnikát kell alkalmaznia a színésznek. Mercs Jánosnak azonban van gyakorlata ebben, hiszen hasonló kihívás volt számára a nagy sikerrel játszott Bolha a fülben című vígjátékban a pótszájpadlását kereső, beszédhibás rokon alakítása.

– Hassó Adrienn –

 








hirdetés