Mindenki menekült

Mindenki menekült
© Fotó: Derencsényi István
„Azt mondta, hogy több százan kapcsolódtak az összetűzésbe a táboron belül, de azt nem tudjuk, hány menekült volt később az utcán” – így igyekezett pontos információkat átcibálni a telefonvonalon a köztévé hírolvasója hétfőn a megyei rendőr-főkapitányság szóvivőjéből, kis hatékonysággalHorváth Borbála írása.

Két okból: egyrészt, mert a sajtóreferens kommunikációján erős nyomás volt érezhető a pánikhangulatot csökkentendő (szándékosan nem az elkerülendő szót használom, mivel azt már betoncölöpökre verte a kormány a kék táblákkal), illetve azért is vált megfontolt szókeresővé a sajtós, mert erősítenie kellett a rendőrség cselekvőképességét, rövid reakcióidejét, a lakosság biztonságérzetét. Másrészt, mert ha valóban pontos választ akart volna adni, minden egyes jelenlévőt meg kellett volna számolnia operatőrökkel, fotósokkal, riporterekkel, újságírókkal, munkából épp hazaautózókkal, nyaralni indulókkal, unatkozó bámészkodókkal és saját magával együtt. Mert mindenki menekül valami elől. A referens a munkahelyi elvárások, a felsőbb nyomás elől, akárcsak a vonal túl oldalán lévő hírolvasó. Pedig épp csak egy kicsit kellene feljebb nézni az igazi menedékért. Az arra taxizó talán épp kimenekült egy rossz kapcsolatból, egy bámészkodó talán belemenekült saját életének szappanoperájából ennek a másiknak a nézésébe. A legbeszédesebb félelem és önbizalomhiány viszont azé, aki óriásplakáton hirdeti: attól tart, hogy egy nyelvtudás nélküli gazdasági bevándorló zökkenőmentesen pótolhatja őt a munkahelyén.

– Horváth Borbála –








hirdetés