Minden lében kanál

Minden lében kanál
© Fotó: Matey István
Kelbimbó főzelék. Az egyik – talán az egyetlen – rossz emlékem az iskolai konyhából, de nem azért, mert nem tetszett a színe, formája, vagy a barátnőm sem emelte rá kanalát, esetleg, mert otthon valamiért kimaradt az egyébként széles skálán mozgó ízletes repertoárból. Hanem, mert megkóstoltam és nem ízlett. Akkor. Horváth Borbála írása.

Felsőtől napközis voltam, középiskolában pedig kollégista, úgyhogy van némi tapasztalatom a menzáról. Számomra nem szitokszó. Nekem paradicsomleves, darás tészta, dubarry-szelet, búbos hús meg főtt hús pirított darával, gyümölc­s­szósszal, ja és híg tejbegríz kakaóval, banánnal. Egyik sem olyan, mint otthon persze, de finomak. Nyilván szerencse kérdése is, hogy mindkét intézménynek jó konyhája volt. Azokban az években még a saját konyha elvesztése, a tömegfőzés bevezetése volt a pánik alapja. Akkoriban – mivel a szülők és diákok szerencsére a végsőkig ragaszkodtak ahhoz, hogy a kollégiumban, az ottani szakácsok keze alól kerüljön ki az étel – nem volt alkalmam megtapasztalni a Sodexo eredményét. Azt viszont igen, ahogyan ma teljesítenek. Ízlelőbimbóim felelősségének teljes tudatában állíthatom: jól. A közétkeztetés újfent egy olyan kérdés, amelyben általánosítani nem célszerű. Minden egyes intézmény sajátos helyzetben van, sőt minden egyes szülő, gyermek. Az egyértelmű egységesen mindenkire vonatkozó konklúziója a közétkeztetési reform eddigi alakulásának, hogy gyerekünket érdemes nyitottságra ösztönözni, arra példát mutatni.

– Horváth Borbála –



Sporthírek






hirdetés