Minden ember keresi Istent, csak nem mindenki ugyanott találja meg

Akt.:
Minden ember keresi Istent, csak nem mindenki ugyanott találja meg
© Fotó: magánarchívum
Püspökladány – Társasjátékokat gyűjt, gitározik, videócsatornája van Püspökladány katolikus papjának.

Kiss Zsolt Attila 2017 augusztusa óta szolgál Püspökladányban, a római katolikus templomban. A város plébániáján kerestem fel őt, ahol arról beszélgettünk, hogyan találja meg egy új városban, egy új közösségben helyét egy lelkipásztor. Az elmúlt év bár az ismerkedés jegyében telt, igen mozgalmasra sikeredett. Családi napot, nyári tábort szervezett a gyülekezet tagjainak, s egy pályázat útján hangszereket is tudtak vásárolni. Így már akadnak olyan gyerekek a közösségben, aki gitározni tanulnak. Zsolt atya elmondása szerint az első esztendő minden esetben küzdelmes.

– Az első év mindig a tapogatózásokról szól. Keressük még a helyünket. Itt, Püspökladányban kicsit elcsendesült, elöregedett közösség az, amit kaptam. Vannak iskolai hittanok, de ha a Kereszteltek anyakönyvével összevetjük a hittanos gyerekek névsorát, akkor egy 150 fős lyuk alakul ki, akik nem hozzánk, vagy egyáltalán nem járnak hittanra. Maga a közösség – ahogy én látom – a modern korban él, mégis a hagyományok után vágyódik, mert bár a liturgiákon ott vannak, de attól függetlenül már a mai világban élve keresik a helyüket. Bizony, amikor kompromisszumokat kellene kötni a hit és a hétköznapi élet között, akkor gyakorta inkább az utóbbi felé tendálnak – beszélt eddigi tapasztalatairól az atya, s mindezek mellett a vidék jellegzetességére is kitért.

Ez a Hajdúság. Elképzelhetetlen annak, aki nem itt lakik, hogy milyen ez a vidék.”

– Tíz temetésből hét polgári, tehát még egy Miatyánk sem hangzik el, de szól az „Elmegyek, elmegyek”. A templomok nem azért ürülnek ki, mert olyan rosszak lennének a lelkipásztorok vagy az emberek, hanem mert egyszerűen a világ oly könnyen és oly ügyesen el tudja csábítani az embereket. Elaltatni a lelkeket és megnyugtatni a porban.

A boltba is reverendában

Zsolt atya újfehértói származású, s legutóbbi plébániájáról, Geszterédről, egy szabolcsi községből érkezett Püspökladányba. Egy ismeretlen és nagyobb közösség várta itt, melynek tagjait meg kell szólítania. Elsőként fontosnak tartja, hogy ha egy közösségi programra a plébános meghívást kap, akkor – a lehetőségéhez mérten – megjelenjen.

– Tavaly a kenyérszentelésre hívtak el először. Az sem mindegy, hogy ha odamegyek, látszik-e rajtam, hogy én vagyok a pap. Reverendában mentem el. Azzal, hogy ott voltam és elimádkoztattam a közösséggel a Miatyánkot, bizony bedobtam a követ az állóvízbe. Hullámzott is rendesen. (nevet) Én a boltba is reverendában járok, vagy papi civilben. Volt, aki megállított, beszélgettünk, de volt ellenpélda is, aki nem nézte jó szemmel, hogy valaki reverendában megy a postára is Püspökladányban.

A család szerepe a közösségben

Mindezek mellett fontosnak tartja azt, hogy elérhető legyen a hívek számára, ezért is olvasható a plébánia ajtaján kifüggesztett papíron a telefonszáma. Az iskolai jelenlét kulcsfontosságú számára, és bár elmondása szerint nem tud jól hittanórát tartani, de gitározással, társasjátékokkal le tudja kötni a gyerekek figyelmét.

atya2Fotó: magánarchívum

– A közösség megszólításában fontos az is, hogy szervezzek programokat. Lehet közösséget építeni a szentmisével is, de nagyon nehéz, mert az embereknek a vasárnapi liturgia csak egy óra. Tábornak, külön tanításnak, családi programoknak, versenyeknek, játékoknak, másfajta rendezvényeknek is lenniük kell a plébánián. Tehát ne csak a templomba menjenek el az emberek. Ha közösséget akarok építeni, a család egy olyan lépcsőfok, amit nem szabad átugrani. Nem nekem kell kereszténnyé nevelni a gyereket, hiszen nem is tudom. Egyik sem az enyém. (nevet) Bejön egy héten 168 órából 45 perc hittanra. Nem tudom az alatt a 45 perc alatt bepótolni azt, ami a többi 167 óra 15 percben történik. A gyereken keresztül el kell érnem a szülőt, s ha szülőt kereszténnyé tudom tenni, ő majd (talán) a keresztelés liturgiájában megígérthez híven neveli krisztusi úton utódját. Tudomásul kell venni, hogy a gyermek a jövő. Mi vagyunk a jelen és a múlt. Minden ember keresi Istent, csak nem mindenki ugyanott találja meg. Nekünk, lelkipásztoroknak az a dolgunk, hogy ott legyünk, mikor keresi az Örökkévalót – vallja Zsolt atya.

„Papos” hobbi

Az atya szerint, minden lelkipásztornak megvannak a maga erényei és hiányosságai. Ő úgy érzi, ha egy pap megfelelően akar szolgálni, három dolognak kell meglennie benne: legyen ember, majd keresztény és krisztusi. Ezek után jöhetnek a hobbik.

– Olyan hobbit választok, ami érdekel, ami igazán közösségi. Én például nagyon szeretek társasjátékozni, gyűjtöm is őket. Társas-játék: nevében a közösségépítés két fontos pillére. Van egy gyűjtögetős kártyajáték, amit már idestova húsz éve játszok, rendszeresen versenyekre is járok, bár nem vagyok jó játékos. Továbbá zenélek is. Az első fizetésemből, Nyíregyházán egy gitárt vettem, amin megtanulhattam játszani. Ez a hangszer azért is jó, mert egyszerű, és lehet közben énekelni, vagy magyarázni is. Nem úgy, mint trombitálás közben (nevet).

– Kiss Dóra –


Kocsis Fülöp érsek-metropolita (balra) szentelte diakónussá Czirják János Tamást
Nyíracsád - Kocsis Fülöp érsek-metropolita Szent István királyunk ünnepén szentelte diakónussá Czirják János Tamást Nyíracsád görögkatolikus templomában. Életre szóló döntések nyara volt az idei Czirják János Tamás számára. A húszas éveinek derekán járó fiatalember arcán beszélgetésünk alatt nyom...