Mikó még most is a régi a debreceni nyári színház szinpadán

Mikó még most is a régi a debreceni nyári színház szinpadán
Debrecen – Vérbeli angol komédia nyitotta meg az idei nyári színházi esték programsorozatát. A közönség Mikó István rendezésében Anthony Marriott–Alistar Foot Csak semmi szexet kérem… angolok vagyunk című komédiáját láthatta.

Sem a szokatlanul hideg időjárás, sem az éppen zajló labdarúgó-világbajnokság nem tántorította el a debreceni színházszerető közönséget attól, hogy a tanítóképző udvarán megtekintse a Turay Ida Társulat vendégszereplését. S akik jegyet váltottak a produkcióra, biztosan nem bánták meg, és arcukon mosollyal bújtak ágyba aznap este. Az előadás dióhéjban: hét ajtó és egy ablak nyílik-csukódik meglehetősen nagy rendszerességgel a színpadon, ahová folyamatosan érkeznek a nem várt látogatók – az anyós, a bankigazgató, a revizor, a rendőr és az örömlányok.

Titokzatos csomagok

Ez már önmagában megteremtené a bohózat alapszituációját, hiszen egy percig sem tudja élvezni új otthonát a mézeshetekről éppen hazaérkezett fiatal házaspár, Peter (Boros Zoltán) és Francis Hunter (Rárósi Anita). Ám a baj nem jár egyedül az angol szerzőpáros darabjában – és a házigazdák a hívatlan vendégek mellé rejtélyes csomagokat is kapnak: nászajándék helyett célt tévesztett pornókazettákat, erotikus képeket, könyveket kereskedelmi mennyiségben. Abba már bele is törődnek, hogy a betolakodó személyektől nem tudnak megszabadulni, viszont, hogy mentsék, ami még menthető, el kell tüntetni a szexboltos cuccokat.

Jobbára alkalmatlan

A piszkos munkával – szerencsétlenségére – Brian Runniclest (Győri Péter) bízzák meg, aki persze teljesen alkalmatlan a feladatra, s ügyefogyottságának köszönhetően a csomagok tartalma hol a vécét dugítja el, vagy éppen a jótékony hölgyek vallási délutánján landol tévedésből. Az előadás egyébként lendületes, jó ritmusú menetét meg-megszakítja a nézőtérről feltörő kacaj, pedig itt nincsenek kitartott poénok, hatásvadász zárószavak. A fordulatokban, nyelvi humorban, helyzet és jellemkomikumokban gazdag darab „csak” működik, mert a tehetséges alkotógárda érezhetően beéri annyival, hogy hagyja működni a gépezetet. Nem először bizonyítja színészi és rendezői képességét Mikó István a debrecenieknek, ezúttal (is) pörgő tempójú, változatos, ugyanakkor aprólékosan kidolgozott játékot vezényel, melyben színészei nagy kedvvel vesznek részt.

Ők is élvezték

Sőt, kifejezetten élvezik, amit csinálnak, olykor nem is tudják visszatartani nevetésüket, és együtt röhögnek a közönséggel. A művészeket egytől egyig nagyszerűen megtalálták szerepek: öröm volt látni és hallani Hűvösvölgyi Ildikót a levakarhatatlan anyós szerepében, nemkülönben revizorként Mikó Istvánt, bankigazgatóként Benkő Pétert. Tetszett a fiatal házaspárt megformáló Boros Zoltán és Rárósi Anita üde játéka is, ám a pálmát kétségtelenül Győri Péter vitte el. Bátran állíthatjuk, hogy ő az előadás motorja – aki darabbeli szerencsétlenkedésével, a színészi eszköztár színe-javát hozta mimikában, gesztusban egyaránt.
– Hassó Adrienn –