Miért kérje, ha jár neki?

Miért kérje, ha jár neki?
© Illusztráció: HBN-archív
Magam ugyan nem buktam egyetlen fillért sem a Quaestor-ügyön, mégis át tudom érezni a károsultak keserűségét. Nem elég, hogy (külön törvény ide vagy oda) az idő múlásával mind kevesebb esélyt látnak arra, hogy valaha viszont láthatják a tőlük gyakorlatilag ellopott kisebb-nagyobb összeget, még a közvélemény egy része is ellenük fordult. Petneházi Attila írása.

Pontosabban fogalmazva, miközben a fél ország a quaestorosokat irigyli a 30 millióra forintra emelt kártalanítási plafonért, a másik fele legalábbis „orrol rájuk”; ugyanezért.

Az ellentábort emlékeztetném arra, hogy ez a 32 ezer honfitársunk jóhiszemű áldozata egy bűncselemény-sorozatnak, az elkövetőket tehát érdemes máshol keresni. Esetükben ugyanis nem arról van szó, hogy 0,002 százalék plusz hozam reményében minden fillérjüket kivették a bankból, és felelőtlenül „beletolták” valamiféle homályos pilótajátékba, hiszen a Quaestor egy huszonéve legálisan működő, ráadásul mindig pontosan teljesítő pénzügyi vállalkozás volt.

A kérdés tehát nem az, hogy a póruljárt ügyfeleknek visszajár-e az ellopott pénz, hanem az, hogy (miként azt Rogán Antal július végére ígérte) miért nem kapták már meg a jussukat. Hiszen, akit jóhiszeműen megtévesztenek, és jó pénzért fiktív kötvényekkel „szúrják ki a szemét”, annak bizony a pénz visszajár (függetlenül attól hogy az Alkotmánybíróság mire jut az ügyben). És ez nemcsak a Quaestor, hanem a többi „bedőlt” brókercég ügyfelére is igaz (kellene, hogy legyen).

– Petneházi Attila –


Quaestor-ügy: soha nem adják fel
Debrecen – A debreceni Quaestor-károsultak az érdekeik még hathatósabb érvényesítésére törekszenek.




Sporthírek






hirdetés