Micsoda látnok!

Rettenthetetlen hülyék kora jő. Petri György költőnek e nevezetes sorát (melyet a rendszerváltás tájékán vetett papírra) az utóbbi időkben a leginkább a baloldali ellenzéki publicisztika vette tollára (majdnem azt írtam: sajátította ki), a kormányzó pártok tevékenységét, stílusát bírálva. (Zárójelben most hadd ne mondjak semmit…) Azonban szerencsére nap mint nap bebizonyosodik: poétánk látnoki mondatának érvényessége nem áll meg a politika határain, hanem az élet majd’ minden területén buzgón működik. Fábián György írása.

Ez jut eszembe akkor is, amikor úton-útfélen munkáltatói túlkapásokról, kizsákmányolásról hallok, s ugyanez, amikor a hivatal felől fújnak hasonló szelek.

No, de mielőtt politika-, vállalat- és hivatalmentesítenénk az életünket, nézzünk szét a saját házunk táján, és visszhangozzon beismerő zokogásunk a szellemi űr csendjében: mi sem lettünk sokkal normálisabbak. Kíméljük meg most magunkat a mindennapi közösségi életünk konkrét példáitól, nem lenne hozzá elég hasáb az újságban. Ugyanígy a virtuális térben is: nézzük meg, miket osztogatunk meg nap mint nap a Facebookon, s hányan kezdenek el bőszen hozzászólogatni bármihez, még mielőtt teljesen felfogták volna, miről is van szó…

– Fábián György –








hirdetés