Nagy Vivien magát a telet sem szereti, nem hogy a hónak örülne. Hideg van, csúszik az út, ráadásul amikor olvad, minden latyakos. Egyedüli öröme télen a korcsolyázás.
– Addig tetszett, amíg hullott, de ahogy jött, mehet is a hó, ennyi elég volt belőle. Szép, ha nem sáros, de az sem baj, ha nem hullik, úgy, mint tavaly télen – fogalmazott Rózsa Patrik.
– Szeretem a havat, de ha hull, maradjon meg. Ha olvad, olvadjon el, mert ez a latyakos átmenet nem jó. Ma már nincs lehetőségem havas sportokra, de még élnek bennem a gyermekkori szánkózások emlékei. Jó volna havas testnevelésórát beiktatni! – mondta Haja Máté.
Lakatos Patrik egyáltalán nem fázós, mégsem szereti a havat. Azért, mert balesetveszélyes, sokan elesnek, ő is megcsúszott már. A jégkorit viszont kedveli és űzi is.
– Minek a tél, ha nincs hó? – kérdezte Dudás Anna. Ő nagyobb, az évszakhoz illő havat szeretne azért is, mert a húga szívesen szánkózik ilyenkor. A sima száraz fagy nem nekik való.
Zagyva Tamás valódi gördeszkás szemlélettel közelít a hóhoz, télhez, bár kedveli: karácsony előtt letette a deszkát, de már számolja a napokat, hogy újra kedvenc elfoglaltságának hódolhasson.
HBN|Fotók: Matey István
