Mi, magyarok

Jégkorong-vb - Magyar szurkolók Budapesten
Jégkorong-vb - Magyar szurkolók Budapesten - © MTI Fotó: Balogh Zoltán
Nézem az eredmény alapján (Franciaország–Magyarország: 6–2) tönkrevert magyar hokicsapat előtt nemzeti énekünkkel tisztelgő szurkolókat, és az jár a fejemben: ilyenre is csak mi, magyarok vagyunk képesek. Égerházi Péter írása.

Lehet, persze, csak azért gondolom, mert más náció lelkületét még nem érezhettem belülről, vagy ha igen, nem emlékszem rá. Így marad a magyar, amely akárhogy is, de különleges. A győztes galloknak lement a hangszórókból a Marseillaise, már mehetnek is dolgukra, erre a legyőzötteknek nagyon hamisan, de teli torokból elüvölti a másik trikolórért megőrülő, túlerőben lévő publikum a saját himnuszát. Melyik hallgatása lehet felemelőbb érzés? Mi, magyarok abban is különlegesek vagyunk, hogy el tudjuk hinni a lehetetlent is. Lassan a csapból is a nyári franciaországi foci Európa-bajnokság folyik, de a közszolgálati sportcsatornán egész nap. Már minden csapatról, stadionról, helyszínről mindent tudunk, mintha nem is hárommeccses epizódszerepre készülnénk. Tévedés ne essék, én sem erre vágyom, csak próbálok reális maradni (nem is vagyok magyar?), mert – szerintem médianyomásra – lassan a szakemberek is elvesztik józan ítélőképességüket, ahogy a hokiban is megtörtént. Nem véletlenül szólt emígyen az MLSZ sajtósa, Szabó Gergő a Tápiószentmártonban összegyűlt sportújságírókhoz: igyekezzetek az embereket visszatéríteni a valóságba, mert sokan már elkönyvelték a továbbjutásunkat is a csoportból, s nehogy keserűen csalódjanak! Én szóltam…

– Égerházi Péter –








hirdetés