Mi lett az egyik legnagyobb graffitissel?

Mi lett az egyik legnagyobb graffitissel?
Magyarország legmeghatározóbb, legelismertebb graffitis csoportjának a tagja, Epos annak idején őrült nagy aktivitást mutatott, ám mára már apa, férj és jó munkaerő.

Haon: Otthon, a szülők a kezdetekben nyilván nem nézték jó szemmel a hobbidat. Miként adtad tudtukra, hogy graffitiket készítesz?

Epos: Igazából már akkor, amikor komolyan elkezdtem foglalkozni a dologgal már jócskán elmúltam tizennégy. Úgyhogy erről a klasszikus „Az anyád úristenit, nem vagy normális?” sztorit nem tudok mesélni. Persze a szülőnek a fia/lánya a gyereke marad örökre. Nyilván nem nézték a szüleim túlságosan jó szemmel, de mondom, különösebb gond nem volt belőle.

Haon: Hogyan emlékszel vissza az első fújásra?

Epos: A legelső igazi akció még a Byarral és Sac-vel történt egy roof top-ot (magas tetőn lévő rajz- a szerk.) csináltunk meg Keresztúron. Akkor még nem is voltam benne semmilyen crew-ban.
Nagyon izgalmas volt. Nyilván, aki már komolyan elkezd foglalkozni a dologgal és esetleg szándékában áll nem csak a saját lépcsőházában tolni, annak van némi fogalma, hogy mi is fog történni. Mégis olyan ismeretlen dolog volt. Végül is olyan, mint amikor belekezd az ember valami teljesen másba, tudja mit kell csinálni, de nem tudja, hogyan. Tehát izgalmas, új dolog volt nekem, de csak elsőre. Másodjára már nem volt új, “csak” izgalmas.

Haon: Milyen érzés volt, mikor Rapa és Raska közölte Veled, hogy új tagokra lenne szükség a PNC-be (leghíresebb magyar graffitis csapat – a szerk), és, hogy Rád gondoltak, na meg Banx-ra és Azur-ra.

Epos: Hát nagyon jó, nyílván. Elkezdesz valamit csinálni, és megkérnek a témában a királyok, hogy csatlakozzál. Az biztosan jelent valamit. Ha mást nem, annyit, hogy jó fejnek tartanak. Maximum nem engednek majd annyit a kannák közelébe.

Haon: Anno milyen volt a felhozatal…. a graffitis világban? Sokat változott?

Epos: Azt, hogy most milyen, azt nem nagyon tudom, max’ annyit látok, hogy a tehetség nem kor és idő kérdése. Most is nagyon sok jó, szép, sztájlos rajzot látni. Szerintem ügyesek a mai fiúk/lányok is. Bár, hogy ennek az érzelmi, emberi része miként nyilvánul meg köztük, azt tényleg nem tudom. Mi annak idején nagyon tudtunk egymással rivalizálni, utálni egymást, viszont én végig éreztem a respektet mifelénk és megbecsültünk másokat is. Egyszerűen mindenki a legjobb akart lenni, mindenki próbált új helyeket találni, amik titkosak voltak…egy ideig. A tiszteletet az is igazolja, hogy akik annak idején riválisok voltak, ma tök jó cimborák és együtt partiznak. De nem voltunk túl sokan. Így visszagondolva volt pár crew, néhány szóló emberke, és ezek alkották az akkori scene-t.

Haon: Mennyire voltál az az utazgatós típus? Volt rá példa, hogy csak úgy gondoltatok egyet és nekiindultatok más városoknak, országoknak?

Epos: Utazgatós? Életemben nem utaztam annyit, mint akkor. Tudod, milyen szépek a falvak, városok éjszaka? Legalábbis a vonat yardok. Ebben a műfajban az „ismerd meg hazádat” mozgalom nagyon fontos. És igen, külföldön is volt szerencsénk fújni pár helyen.

Haon: Mi volt ez eddigi legemlékezetesebb akciód?

Epos: Nagyon sok jó akció volt. Viccesek, izgalmasak, parásak. Kiemelni nem tudnék egyet sem. Mindegyik jó emlék.

Haon: Ha választhatnál, akkor legal vagy illegal?

Epos: Miért? Van, aki olyan helyen fest, ahova nem engedik? Atyavilág!

Haon: Ha össze kellene hasonlítanod a magyarországi graffiti életet, akkor a régi vagy a mostani felállás a jobb?

Epos: Nem tudom milyen a mostani felállás, de azt gondolom minden időben az a legjobb, amikor fiatalok vagyunk. Például itt vannak az emo gyerekek. Azt szoktam mondani, hogy lehet, sokan azt gondolják róluk, „hogy néznek ezek ki?” De vajon mikor mi fiatalon rockerek… stb. voltunk, mi hogy néztünk ki? Úgy értem, bármi is legyen, azoknak, akik ma csinálják, biztosan így jó, mert most fiatalok. Viszont ha nem érzik benne jól magukat, akkor az az ő hibájuk, mert nekik kell alakítani a dolgaikat, hogy jó legyen. Nem tudom értitek-e mire gondolok…ha nem, nem baj akkor is arra gondolok!

Haon: Szerinted hogyan lehetne megmásítani azoknak a véleményét, akik csak a rosszat látják a graffitiben?

Epos: Sehogy. Akkor sem érdekelt és most sem. A graffiti nem nekik készül. Még csak azoknak sem, akik azt mondják: „ ja az a fej ott jól meg volt csinálva, de nem értettem mi van mellé írva” Hanem a többi firkásznak. Ez alap.

Haon: Mennyire vallod magad akítvnak?

Epos: Semennyire, mert tudom mit jelent aktívnak lenni. Néha becsúszik egy-egy rajz- évente 1 darab, de ezek inkább rendezvényeken. Az mindig jó feeling.

Haon: Ezek szerint szívesen mész jam-ekre. Melyik volt a legutolsó, amin részt vettél?

Epos: 2009-ben volt a 9. Artstation. Szeretem az efféle megmozdulásokat.

Haon: Ha jól tudom családos ember vagy már jó ideje. Feleséged hogyan áll a te hobbidhoz?

Epos: Amikor megismerkedtünk már nem voltam aktív, így nem nagyon van mit szólnia. De ő is szereti magát a műfajt.

Haon: Mit szólnál, ha egyszer a gyermeked odaállna eléd és azt mondaná, hogy ő már pedig elkezd festeni. Engednéd neki ? Segítenéd? Esetleg ellátnád egy-két apai jó tanáccsal?

Epos: Szokott festeni, vízfestékkel papírra. Szívesen segítek neki; kis pohárba vizet töltök, a kész festményt rárakom a radiátorra száradni, ilyesmi.

Varga Dóra