Mi lett a vietnámival, aki magyar vért kapott?

Gavallér Andrásné és Császi Antal
Gavallér Andrásné és Császi Antal - © Fotó: Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete
Debrecen – Megsárgult köszönőkártyák, oklevelek, újságcikkek a múlt századból – immár történelem, a csendes hősöké. Közeleg a magyar véradók napja, amikor az idei ünnepeltek kerülnek reflektorfénybe. Most ráhangolódásképpen emlékezzünk meg a régiekről.

Véradóünnepségre szóló meghívó 1984-ből. A szövegben hangsúlyozzák, hogy Debrecenben abban az évben 25 éves volt az önkéntes véradás – vagyis ma már 58. éve adnak önzetlenül, szerény névtelenségbe húzódva és segítő szándékkal vért a donorok a megyeközpontban.

Újságcikk 1999. november 23-i dátummal, a debreceni véradóünnepségről számol be. Az első sorban ülők között a hölgy nagyon hasonlít egy másik képre, amelyen Gavallér Andrásné tartja kezében emlékeit – ugyanezt a cikket és egy régi, 30-szoros véradásról szóló elismerést.

1984-ben rosszul lettem a munkahelyemen, a Nagyerdei Fürdőben. Elájultam. Mikor magamhoz tértem, egyik karomon át vért kaptam, a másikon infúziós oldatot.”

– Elmondták, 10 percen múlt az életem, de sikerült idejében elvégezni a nagy műtétet. Megtudtam azt is, hogy másfél liter vért vesztettem, és összesen 2 litert kaptam – idézte fel az emléket kérésünkre Gavallér Andrásné. – Megfogadtam, hogy amint lehet, vért adok, és folytatom, amíg tehetem. Most 63-szoros véradó vagyok, de ha nem történik velem baj, akkor is donor lettem volna – szögezte le.

Relikviagyűjtésbe kezdett a Magyar Vöröskereszt Debrecen Területi Szervezete szeptemberben a hóeleji véradásán a Napló Székházban. A hölgy és a többi véradók ide hozták be a véradással kapcsolatos az 1900-as évekből származó emlékeiket, kitüntetéseket, köszönetnyilvánításokat és újságcikkeket. Most novemberben, a közelgő magyar véradók napja alkalmából megkerestük őket, hogy mielőtt megünnepelnénk a 2017 sokszoros, jubiláló véradóit, emlékezzünk a régiekre.

Mi lett a vietnámival, aki magyar vért kapott?

„Fapriccsen feküdtünk ugyan, azok néha összecsuklottak, de jó volt” – olvashatóak Császi Antal szavai a 90-es években kiadott riportban, amely szintén a debreceni kitüntetettekről szól. A cikkben 93-szoros véradóként szólították meg, s ő elmondta, hogy 1964-től véradó. A postán – ahol dolgozott – 180-an, 200-an is vért adtak egy-egy alkalommal az említett fapriccseken. Vietnámba is vittek vért abban az időben. Ugratták is egymást a véradók:

Mi történt azzal a vietnámi munkással, aki magyar vért kapott? – Hát nem akart többet dolgozni…”

Nem olyan nagy dolog, és sokat segít

Császi Antal érdeklődésünkre elmondta, hogy érettségi után, 18-19 évesen kezdett el vért adni. A Honvédségnél is donor maradt – ahol két nap szabadságot kaptak a véradásért. Folytatta a véradást munkahelyén, a postán. Később maga járt el véradásokra. Mindaddig vért adott, amíg adhatott. Úgy érezte, hogy a véradással járó fájdalom nem nagy ügy ahhoz képest, hogy mennyit segíthet vele másokon – mondta.

A férfiak 65 éves korukig maradhatnak donorok. Császi Antal ezt a korhatárt 2011-ben töltötte be. Ebben az évben 160-szoros önkéntes véradásért átvette utolsó kitüntetését. A debreceni ünnepség legmagasabb véradásszámú donora volt, így a helyi sajtó hírt adott róla, és a Hajdú-bihari Naplóba is bekerült.

Elkötelezett véradó, sokak mozgósítója

A legrégebbi relikvia az az 1965-ből származó hódmezővásárhelyi köszönőkártya, amelyben a beteg, aki vért kapott (recipiens) személyesen megköszöni Győrfi Attila önkéntes véradónak az életmentő véradást.

– A személyes köszönet megindított, boldogság töltött el, hogy segíteni tudtam – mondta Dr. Győrfi Attila, aki katona volt 1965-ben. Ezt, a segítségnyújtás örömét és lehetőségét másokkal is meg kívánta osztani, ezért katonatársait, majd mindenkit, akit csak tudott, mozgósított véradásra. Hódmezővásárhely után Debrecenbe jött ügyvédként, és elkötelezett donor maradt. Rendszeresen adott vért, amíg életkora megengedte. Folytatta az ügy népszerűsítését is, természetesen gyermekeit is ösztönözte véradásra.

A köszönetet és a tett rangját ma a betegeket védő jogszabályok miatt közösen, társadalom nevében tehetjük meg, de ez az értékét nem csökkenti.

A relikviagyűjtést folytatja a Magyar Vöröskereszt Debrecen Területi Szervezete. A beérkező újabb emléktárgyak képét a Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének Facebook-oldalán jelenítik meg a „Örök hősök, relikviák” című mappában.

– Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete –








hirdetés