Messze a fájától

Messze a fájától
© Illusztráció: Getty Images
Hinnék, hogy néhány éve nekem az almáról a narancs jut eszembe, néha pedig a banán is bevillan. Ehhez persze át kell ívelni az időben legalább negyven évet, akkor érezhet valami párhuzamot az ember. Égerházi Péter írása.

Annak idején ünnepnapnak számított, ha déligyümölcsöt kapott az egyszerű halandó, mert a boltosok, pontosabban az üzletvezető kartársak a fontos pártembereknek tették félre, hiszen érdemes volt velük jóban lenni. Alma viszont volt rogyásig, ahogy a régiek mondták: a tyúk ette az apraját. A nagyját meg boldog, boldogtalan. Iskolai év nem is kezdődhetett volna több napos vagy hetes almaszüret nélkül, különben nem indulhattak volna vagonok százai a Szovjetunióba, illetve a hazai konzervgyárakba a végen meg vihettük ingyen is, csak ne maradjon a fán.

Aztán feloszlott az unió, ránk rohadt az alma, kiverték a fákat, s ma már az alma az egykori narancs. Persze nem kell protekció a megszerzéséhez, van dögivel, csak éppen egy árban a déligyümölccsel, s nekünk a már akkor is élteknek, ez nehezen megemészthető. Meg valahogy az íze sem a régi már, de lehet, csak a szánk íze lett keserűbb.​

– Égerházi Péter –








hirdetés